Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván

A korcsmáltatási jog (jus educilli), mely általában a földesurat illette, a nagyobb szabadsággal rendelkező községekben, főleg pedig a városokban részben mindig meg volt osztva a községgel. Az 1550:36.tc. meg is engedi a korcsmáltatást a parasztoknak Szent Mihálytól Karácsonyig. Nagyobb helyen korcsmát tarthatott a földesúr is, a község is és mikor az évnek melyik részén kit illetett a jövedelem, abban az időben az mérte borát. Apátfalván a XV. században még úgy látszik nem volt korcsma és az volt a szokás, hogy a jobbágyok mértek ki bort, melynek azonban részbeni bevétele a földesurat illette. A szarvaskői várnagyok azonban Karácsonytól egész éven át mérették a jobbágy saját borát s annak jövedelmét egészen elvették.155 Az 1654. évi urbárium nem szól a korcsmáltatás jogáról. Az 1717. évi már megállapítja, hogy Szent Mihály-naptól Szent György-napig az uraságé a korcsma és a mészárszék. Szent Györgytől Szent Mihály-napig a községé a bevétel. Ezért azonban a helység fizet 12 magyar forintot.156 Már szigorúbb az 1751. évi urbárium, amelyik megengedi ugyan a korcsmáltatást, de a mészárszéket az uraságnak tartja fenn (7. pont). Mária Terézia urbáriuma általában csak Szent Mihálytól Karácsonyig enged korcsmáltatást, sőt ahol a földesúrnak fogadója van, ott a földesúr egész évben mérethet bort. A sör és pálinka készítése és árulása is egyedül az uraságot illeti, így tehát egyre inkább megszorítják a község bormérési jogát és kevesbítik jövedelmét.

A bormérés körül később is sok vita van. 1826. április 18-án a papnevelő intézet és a község között egyesség jön létre. Ebben a földesúr a jobbágyok részére az elhagyott és hasznavehetetlen földekből szőlőhelyet engedélyez olyan kikötéssel, hogy a község által eddig élvezett 1/4 évi korcsmáltatási jogot több időre nem lehet ezzel kiterjeszteni. A községnek azonban állandó gondja volt a jog kiterjesztése. 1843-ban ezt kifejezetten kéri is Borsod vm-től, ahonnan Ragályi Ferenc járási szolgabírót küldték ki, vizsgálja meg a község kérelmét és kíséreljen meg egyességet létrehozni. Az egyességnek viszont az lett az eredménye, hogy a község még eddigi jogát is feladta, s az 1/4 évi korcsmáltatási jogot ettől kezdve a földesúr gyakorolta, aki azonban évi 250 váltóforintot fizetett a községnek örökös haszonbér fejében. Később a forint értékének változásával ez az összeg 100 pengő forintban lett megállapítva.15 7

A korcsmáltatásná gondosan vigyáztak a hamis mérésre. A XVIII. századi instrukció kimondja, ha a korcsmáros, mészáros hamis itcével vagy fonttal mér, a bírák jelentik ezt a földesúrnak, aki 12 rénes forinttal bünteti.

Sok átfutó kiadás szerepel a számadásban, ami lényegében a város gazdálkodását nem érinti. Maga a vármegyei, illetve állami adó is, amely az egész számadás négyötöd részét képezi, lényegében átmeneti kiadás, amit a város beszed és továbbít a vármegyének. Más ilyen tételek is szerepelnek azonban a számadásokban. így pl. Felsőtárkány határából az apátfalviak legelőt bérelnek évi 40 Rft-ért. Marhánkint 8 kr-t vesznek be a lakosokon. 300 marha legel a pascumon, s így a szükséges összeg kijön.

Minden évben számot adnak a templombírák bevételeikről. 1795/6-ban a bevételek 9 frt. 24 kr-t, 1796/7-ben 8 ft. 50 kr-t, végül 1797/8-ban 7 ft-ot tett ki.

A bevételek között az említetteken kívül már csak alkalmi tételek szerepelnek.

Még jellegzetesebb képet mutatnak a mezőváros háztartási helyzetéről és igazgatásáról a kiadások. A személyi kiadásokból megtudjuk a községi személyzet létszámát. A község vezető tisztviselője a jegyző (nótárius). Fizetése (conventio) évi 25 Rft. (1797- ben már 30 Rft.) Fizetik ezenkívül az útiköltségeit, ami 1795/6-ban 7 frt. 24 kr, 1796/7- ben 6 frt. 18 kr, 1797/8-ban pedig 7 frt-ot tett ki. Szokás volt a nótáriusnak portio- és árendaszedéskor 1 itce bort és 1 font húst adni, ami 2 ft 50 kr-t, a következő évben 3 ft 58 kr-t, a harmadik évben pedig 4 ft 35 kr-t tett ki. A nótáriusnak természetben is volt járandósága. 50 véka búzát, 14 véka zabot kapott az első, 60 véka búzát és 14 véka zabot a következő években.

42