Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván

továbbá a legközelebbi úriszéken az uraság a jobbágyoknak e tekintetben teljes igazságszolgáltatást és az összes fizetni valók megfizetését” a bizottság előtt megígérte, a zálogos földeket terhelő szolgáltatásokat nem vették fel külön tabellába. Hogy azután az ígéretnek az uraság eleget tett-e, ez nincs feljegyezve.

Az urbariális összeírást akkor nem követte a telkek felmérése. Erre a felmérésre csak 1818-ban került sor.122 Tudjuk, hogy az 1771-ben megejtett úrbéri összeírás 38 félhelyes jobbágyot és 56 negyedhelyes jobbágyot talált. Ez 33 egész telket tett ki.123 A 33 telekbe nem volt beleszámítva az egyház telke, a községet, a kántort, a nótáriust megillető sessio-részek. Úgy látszik a lakosság növekedése következtében később a sessiok tovább osztódtak, úgyannyira, hogy földesúri segédlettel csekély 27 év alatt sikerült a telkek számát 63-ra szaporítani.12 4 A földesúr maga is elősegítette a telekszaporodást, mert az úrbérrendezés után a jobbágyszolgáltatások legnagyobb része most már a telek után járt, tehát minél több volt a telek, annál nagyobb a földesúr bevétele. 1801-ben is 63 sessio szerepel.125 Lehet, hogy közben bizonyos rendezés végbement, mert az 1817. évi urbariális conscriptio126 52 és fél telket sorolt fel.

Ez a telekgyarapítás növelte az úrbéresek terheit. Ezért már 1816-ban kérték a felmérés megejtését, ez azonban csak 1818-ban következett be. Kiindulási pontul az úrbérrendezést vették és az ott megállapított 33 sessiot mérték ki. Ennek megfelelően adták ki a fél, illetve negyedsessiokat. A 33 sessio 93 gazda között oszlott meg. Egész telke csak Sass Tamás Istvánnak volt, 3/4 telke Mikó Mátyásnak, 28 személynek fél telke, és 60-nak negyed telke. A felmérésnél derült ki, mekkora többlet-földet használtak az úrbéresek. Ez valószínűleg irtásokból állott, de lehet, hogy már az úrbérrendezéskor is több földet használtak, mint amennyi járt, s ez most derült ki a felmérésnél. Miután kimérték a telkeket, kiderült, hogy 434,548 négyszögöl remanenciális föld volt, ami rendkívül nagy terület. Ha ugyanis 1100 □-öllel számítjuk a holdat, ez 395 hold 48 D-öl- nek felel meg. Ezeket a földeket az uradalomnak a jobbágyoknak bérbe kellett adnia, ami valószínűleg csak részben történt meg. Mindenesetre 1822-ben az uradalom számadása 115 olyan családról szólt, akik remanenciális földet béreltek az uradalomtól. Ezek közül 44 jobbágy, 71 pedig zsellér volt.12 7

Az 1818. évi rendezéssel hosszú időre lezárult az apátfalviak úrbéri szabályozása. Bizonyos kísérletek történtek a robotterhek és tizedszolgáltatások pénzben való megváltása iránt. így már 1791-ben a tizeddézsma megváltása tárgyában az apátfalviak urbariális kontraktust kötöttek a földesúrral. A szerződés szerint házhelyenként évi 10 Rf.-ot fizettek. 1798-ban újabb szerződést kötöttek és a házhelyenkint való megváltást 20 Rf.-ra emelték. A község ekkor összesen 1210 Rf.-ot fizetett egy évben.12 8 Ezeket a szerződéseket időnkint megújították. 1791-ben azonkívül olyan szerződést kötnek az urasággal, hogy a „szokott” 20 szekeres robotot naponkint 20 kr-ral megválthatják. Ez azonban nemigen ment teljesedésbe, mert az uraság elszámolásai természetbeni robotszolgáltatást tartalmaznak. Apátfalva lakosságát változatlan robottal érte az 1848. évi jobbágyfelszabadulás.

Közigazgatás és háztartás Apátfalván

A község közigazgatása: A feudális társadalom önkormányzata nem nyugszik országos törvényeken. Hatással van rá a szokás, melyet a termelőmódok alakítanak ki. Az országos szokáson túl sokkal nagyobb jelentősége van a helyi szokásnak, melyet az úr és a kizsákmányolt jobbágy osztályharcának eredménye hoz létre, s aszerint alakul, ahogyan e harc következtében az osztály helyzet változik. Az erőviszonyok mindenesetre a földesúrnak kedveznek. A falu közössége a feudális társadalmi és gazdasági rend kiszolgálója, s szervezete, szokásai ezt a feladatot tükrözik vissza.

3 Levéltári Évkönyv IV 33