Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Madarász György: A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az 1956-os ellenforradalomtól a konszolidáció befejezéséig
Javult a termelőszövetkezetek állóeszköz-ellátottsága. Az 1 kh-on beruházott állóeszköz az 1956-os 2660 Ft-ról 1958 elejére 3231 Ft-ra növekedett, ami meghaladta az országos átlagot.80 Fellendült a termelőszövetkezetek építkezése. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya erre a célra 1958-ban 24 millió forintot kapott, ami 80 termelőszövetkezet 128 építkezését fedezte, a többiek önerőből kezdtek hozzá a különböző építési munkákhoz.81 Legsürgősebben nagyüzemi istállókat és egyéb férőhelyeket kellett építeni, mert az országos helyzettel ellentétben a megyében a felértékelt, illetve nyilvántartásba vett jószágoknak mintegy negyedrészét tudták csak elhelyezni közös férőhelyen.82 Kapacitáshiány miatt építőbrigádokat szerveztek, amelyek szövetkezetről szövetkezetre végezték a munkát. Nem nőtt a szövetkezetek állattartása, sőt a tehénállomány és a sertések száma 1956-hoz viszonyítva tovább csökkent. 1958-ban a megyei állomány 7 és 13,5%-a volt termelőszövetkezeti tulajdonban. Természetesen csökkent az állati termékekből származó értékesítés is.8 3 A termelőszövetkezetekben alacsony volt a gépi munka aránya. Ez részben a gazdaságok nem kielégítő gépparkjával magyarázható, részben a gépállomásokkal fennálló rossz kapcsolat következménye. A fejlettebb termelőszövetkezetek arra törekedtek, hogy vásárlással önálló gépparkot hozzanak létre, de az e kérdésben országosan folyó vita akkor még nem hozta meg a kívánt eredményt, nagygépek vásárlását nem engedélyezték. Előfordult azonban az is, hogy spekulatív céllal a szövetkezetek az egyéniek rendelkezésére bocsátották saját gépeiket. A szövetkezeti termésátlagok kalászosoknál felülmúlták, a kapásnövényeknél megközelítették az egyéniek termésátlagait.84 A tagok jövedelme a háztájival együtt elérte a 6—8 kh-as egyéni parasztokét, 40—45 szövetkezetben meg is haladta azt. Nőtt a teljesített munkaegységek száma, az egy munkaegységre eső jövedelem 1957—58-ban 40—50 Ft között mozgott. A korábban ismertetett okok miatt azonban az egy munkaegységre eső jövedelem felét természetbeni juttatásként osztották ki.85 A stabilizációs folyamatban jelentős szerepet kapott a párttagság, amely az események hatására számbelileg lecsökkent, ugyanakkor politikailag harcosabb, ön- tudatosabb lett. Az össz-szövetkezeti tagság nem egészen 19%-a volt párttag, szemben az ellenforradalom előtti 30%-os MDP-tagsággal. 1957 májusában az 5930 szövetkezeti tag közül 838 párttag és 33 tagjelölt volt, rajtuk kívül mintegy 300-an tartoztak még községi alapszervezethez. A szövetkezetek 48%-ában működött pártszervezet.8 6 A párttagok politikai munkája elsősorban befelé irányult, fő feladatnak a szövetkezetek gazdálkodásának beindítását, a munkafegyelem javítását, a tagság politikai nevelését tekintették. Ez a tevékenység oly mértékben lekötötte az alapszervezeteket, hogy a kifelé irányuló propagandára, az egyéniek meggyőzésére nem fordítottak gondot. A kifelé irányuló munkát egyrészt a párttagok felkészültsége - egy részüknél csak formális tagsága —, másrészt a szövetkezetek bizonyító erejű gazdasági eredményeinek hiányában sem kérhetjük rajtuk számon. A fenti célkitűzés megvalósítása azonban sok helyen nem volt maradéktalan. A párttagság és a vezetőség tapasztalatlansága miatt a pártszervezetek tevékenységének nagy részét olyan, mindennapi apró-cseprő ügyekkel való foglalkozás tette ki, amely elsősorban a gazdasági vezetés feladata lett volna. A politikai munka gyengesége miatt a gazdaság pártirányítása, az ellenőrzés sok helyen formálissá vált, a párttagok nem léptek fel kezdeményezően politikai, de termelési kérdésekben sem.8 7 Ez különösen a gyenge, deficitesen működő termelőszövetkezeteknél mutatkozott meg, ahol politikai érvekkel, gazdasági eredmények nélkül nemhogy a kívülállókat, de a szövetkezeti tagságot is nehezen tudták meggyőzni a közös gazdaság előnyeiről.
