Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Madarász György: A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az 1956-os ellenforradalomtól a konszolidáció befejezéséig
Az ellenforradalmat megelőző időszakban a megyében 144 első típusú termelőszövetkezeti csoport működött, 34 684 kh-on 5907 tagot egyesítve. Ebből mintegy 110 dolgozott az alapszabály szerint, a többi a közös tevékenység valamilyen formáját alkalmazva elsődlegesen az állami támogatás megszerzésére törekedett.44 A formálisan - sok esetben csak papíron — működő csoportok tagjai az állami kedvezményekkel főleg egyéni jövedelmüket gyarapították, jó részük így akart kitérni az átszervezés elől. Az ellenforradalom következtében a termelőszövetkezeti csoportok nagy része feloszlott, 1957 elején — a megmaradtak és az újonnan alakultak — 89 csoport működött, 14 318 kh-on, 2548 taggal.45 Az év folyamán számuk tovább csökkent, aminek elsődleges oka a kényszer megszűnése, az egyéni termelési biztonság megteremtése volt, azaz nem volt szükség formális közösségre. Az egyéni gazdálkodás helyzete a konszolidáció időszakában A termelőszövetkezetek felbomlásával, a nagyarányú kilépéssel összefüggésben növekedett az egyéni gazdaságok száma. 1957 közepén a megyében 119 841 egyéni gazdaság működött 605 569 kh összterületen, a megye szántóterületének 79,8%-át művelték. A konszolidálódást elősegítő politikai és gazdasági intézkedések — a munkás-paraszt szövetség elmélyítésére, az egyéniekre nehezedő terhek mérséklésére, kedvezőbb termelési és értékesítési feltételek kialakítására való törekvés — hatására megerősödött a parasztságban az egyéni gazdálkodás perspektívájának illúziója. A gyarapodás az alsóbb birtokkategóriákban volt jelentősebb. Forrását túlnyomó- részt a termelőszövetkezetekből kilépettek alkották, de részben a társadalom egyéb szféráiból is áramlottak vissza. Szám szerint legnagyobb növekedés az 1—3 kh-as és az 5—8 kh-as kategóriáknál mutatkozik. Az elsőnél a növekedés csak átmeneti jellegű volt, mert ez a birtoknagyság a legkedvezőbb gazdasági feltételek mellett sem elégíthette volna ki az igényeket, tulajdonosaik nem tudták biztosítani még az egyszerű újratermelést sem, ezért mihamarabb visszaléptek a termelőszövetkezetekbe, vagy egy részük az iparban vállalt munkát. Hogy mennyire nem voltak életképesek, mutatja, hogy 1960 közepére számuk kevesebb mint negyedrészére csökkent, míg a második kategóriáé nem egészen felére.47 Ezek művelése sem volt gazdaságos, különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy átlagterületük alig az alsóharmad fölé esett, 6,1 kh volt. Az egyéni gazdaságok nagyságának és számának alakulása 1956-57-ben.48 Birtoknagyság gazdaságok száma 1957. közepén növekedés 1956. IX. viszonyítva összterület kh növekedés 1956. IX. viszonyítva kh 400 и-öl- 1 kh 21 439 3 000 16 619 2 666 1 kh- 3 kh 33 751 5 485 70 499 12993 3 kh- 5 kh 21 534 3 034 91 692 16 600 5 kh- 8 kh 20 487 3 236 134 967 19 847 8 kh—10 kh 9 133 2 422 83 175 21 545 10 kh-15 kh 8 877 1 134 112661 13 561 15 kh-25 kh 4 346 791 81 191 13 686 25 kh fölött 274-68 9 460-2 805 összesen 119 841 19 042 605 569 93 675 295
