Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Madarász György: A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az 1956-os ellenforradalomtól a konszolidáció befejezéséig
hajtva hagyták ott a termelőszövetkezetet. Kisebb mértékű volt a szegény paraszti, agrárproletár családok kilépése; számuk 62%-kal csökkent, szemben a középparaszti családok 86%-os csökkenésével.15 Jól látható ez az alábbi táblázatból. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti családok számának alakulása.16 Termelőszövetkezetek száma Termelőszövetkezeti családok száma Ebből középparaszti családok 1956. szept. 30. 257 11 534 3 309 1956. dec. 31. 103 3 135 452 1956. szept. 30. %-ában 40,0 27,1 13,6 A bomlás megállítására, illetve visszafordítására leghamarabb a volt agrárproletárok és kisparasztok tettek kísérletet. Felismerték, hogy a termelőszövetkezet feloszlása után megélhetésüket ismét napszámos- vagy alkalmi munkával kellene biztosítaniuk, ha ugyan az újra kialakuló, zömmel kisparaszti gazdaságok igényelnék a kisegítő munkaerőt. Ezt a felismerést tükrözte, hogy decemberben már nem volt egységes a termelőszövetkezeti tagság a feloszlás kérdésében. A termelőszövetkezetek újjáalakítását elsősorban arra alapozták, hogy számos termelőszövetkezet felbomlása nem a tagság egyhangú döntése alapján történt. Az újjáalakulási törekvések gazdasági alapja az volt, hogy az agrárproletárok és kisparasztok, akik a szövetkezet felbomlásával bizonyos összeghez jutottak, nem rendelkeztek az egyéni gazdálkodáshoz szükséges felszereléssel, eszközökkel. Számukra a feloszlott termelő- szövetkezetek állami tartalékföldként nyilvántartott területe és a megmaradt közös létesítmények kedvező lehetőségeket kínáltak. A megyei tanács is viszonylag korán fellépett a termelőszövetkezetek bomlasztására irányuló törekvések ellen. A V. B. 1956. november 26-i határozatában hangsúlyozta, hogy ellene van a termelőszövetkezetek erőszakos felbomlasztásának és a társadalmi vagyon széthurcolásának. „El kell érni, hogy a kilépni akarók ne verjék szét az egész szövetkezetét.”1 7 Ez az állásfoglalás helyes volt, de betartására a gyakorlatban az általános politikai helyzet miatt nem nyűt lehetőség. A megyei és járási, párt- és állami szervek 1957 januárjától kezdtek érezhető segítséget nyújtani a megmaradt és újjászerveződő termelőszövetkezetek számára. Legfontosabb feladat volt a bomlási folyamat megállítása. A közös erőfeszítések hatására 1957. február 10-re teljesen megszűnt a termelőszövetkezetek felbomlása, kilépés is csak szórványosan fordult elő.18 Ezzel egyidőben a belügyi és igazságügyi szervek megkezdték az ellenforradalom alatt okozott károk felmérését és az elhurcolt, jogtalanul elvitt termelőszövetkezeti vagyontárgyak visszaszolgáltatására irányuló tevékenységüket.19 A termelőszövetkezetekből kilépettek tartozásainak felmérését is elkezdték. A közös gazdaságokhoz ragaszkodó parasztok, valamint a megyei párt- és állami szervek közös összefogásának eredményeként 1957 első hónapjaiban a korábban működő 257 termelőszövetkezetből fel nem oszlott 96 mellé 42 szövetkezetei sikerült újjászervezni, és 7 újonnan alakult közös gazdaság is megkezdte működését. A termelőszövetkezetek felbomlása, majd újjáalakulása és a nagyarányú kilépés a terület és a tagság csökkenésével járt együtt, és a szövetkezeti parasztság átrétegződését eredményezte. A bomlás vagy zsugorodás főleg azoknál a termelőszövetkezeteknél volt erős, amelyek az előző években már viszonylag nagyüzemi gazdálkodást folytattak. 19 Levéltári Évkönyv IV 289
