Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
a bányászok egy része nem jelent meg a munkahelyén. A munkástanács vezetői azonban tartották magukat az LKM-ben elfogadott határozathoz, és a 10-i mélyponthoz képest a tröszt bányáinak termelése fokozatosan emelkedett.139 Ezekben a napokban az ország széntermelésének 60-70%-át a Borsodi Tröszt adta.140 Mivel pedig a borsodi bányák termelését politikai eszközökkel nem sikerült megbénítani, éppúgy, mint Miskolcon 10-én és 11-én, orvlövészeket vetettek be a bányászok ellen. 12-én délután Dés határában fegyveres banda támadta meg a bányászszállító gépkocsit. A bányászok kérték a rendőrséget, hogy a Dés—Királd útvonalra megerősített őrséget biztosítson. Hasonló — feltehetőleg ugyanazon csoport által szervezett - merényletet követtek el Uppony határában, ahol rálőttek a bányászokat szállító autóbuszra. A Királdi bányaüzem munkástanácstag vájárja, Kriston Sándor életét vesztette, egy másik pedig megsebesült.141 Herbolyán röplapon hozták a bányászok tudomására: ,,ha 7 csillénél többet termelnek, legéppuskázzák őket”.142 A Borsodi Szénbányászati Tröszt munkástanácsa még december 5-én felhívással fordult a megye 20 ipari vállalatához, hogy az energiahiány miatt amúgy sem foglalkoztatott munkásaikat irányítsák át a szénbányászatba. Az LKM munkástanácsához - mely foglalkozott az átirányítás kérdésével ,jött egy küldöttség, hogy ne menjenek le a bányába, mert rájuk robbantják”.143 A bányászokkal szemben alkalmazott fenyegetőzés, terrorakciók következtében és csak kis részben a politikai helyzet eredményeként, átmeneti törés jelentkezett a szénbányászat termelésének felfejlődésében, „olyan volt a helyzet, hogy a dolgozók maguk sem mertek dolgozni, támadástól féltek”.144 A korábbiakhoz képest azonban alapvető változást jelzett, hogy már nem a kommunistáknak kellett győzködni a munka folytatása érdekében, hanem az ellenforradalom kényszerült fegyveres nyomást gyakorolni a munkásokra, „hogy megmutassák a Kádár-kormánynak, hogy a budapesti munkástanács mögött az egész ország dolgozó népe áll”. A december 9-11-i provokációk tehát éppen úgy nem érték el céljaikat, nem kényszerítették a kommunistákat meghátrálásra, mint a KMT kudarcba fulladt sztrájk- felhívása. Az ellenforradalom utolsó kétségbeesett erőfeszítései formálisan visszavetették ugyan a konszolidációt, Miskolcon újra be kellett vezetni néhány napra este 5-től reggel 5-ig a kijárási tilalmat. - Az Észak-Magyarországot a Borsodi Nyomda feldúlása miatt 3 napon keresztül Kassán nyomtatták, mindez azonban csak késleltette a kibontakozást. A december 9—11-i események ugyanakkor egy alapvető jelentőségű tanulsággal szolgáltak: mindenki számára kézzelfoghatóan bebizonyították, hogy az ellenforradalom többé képtelen tömegeket mozgatni. Mindez jelezte, hogy kialakultak a konszolidáció felgyorsításának politikai feltételei. JEGYZETEK A JÉGYZETBEN HASZNÁLTRÖVIDÍTÉSEK: MIB az MSZMP B.-A.-Z. megyei ideiglenes intéző bizottsága MPB Arch. az MSZMP B.-A.-Z. megyei Bizottságának Archívuma MPVB az MSZMP B.-A.-Z. megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága Pl Arch. az MSZMP Párttörténeti Intézetének Archívuma BAZmLT B.-A.-Z. megyei Levéltár M. B. a B.-A.-Z. megyei bíróság irattára [1] Északmagyarország, 1956. november 20. [2] KSH BAZ lg. LVII.-3. [3] November 30-án a kiskereskedelem árukészletei a szeptember végi 433 millió forintról 278 millió forintra estek vissza. Ezen belül a ruházati cikkek készletcsökkenése 49 százalékos volt. (KSH BAZ lg. LVI1.-3.) 278
