Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
akció csak az ellenforradalom számára szolgáltatna ürügyet a feszült politikai helyzet továbbélezéséhez. A Földvári ellen irányuló támadás leszerelését célzó taktikájuk lényege abban fogalmazható meg, hogy a Földvári által elkövetett politikai hibák bírálata mellett a negyedik megyei munkástanács alapvetően pozitív gyakorlati tevékenységét hangsúlyozták.1 14 Mindez taktikailag helyes álláspont volt — és igaz is volt. Földvári szerette volna keresztülvinni a pártegység alapvető követelményeire hivatkozva — hogy ügyét egyszer s mindenkorra lezárják, s lemondással fenyegetőzve elutasította azt a javaslatot, hogy 2-3 hónap múlva térjenek vissza felelőssége tisztázására: „én nem tudok ebben a beosztásban dolgozni ma, amikor a legbonyolultabb politikai munkát kell, hogy végezzem, ha nem érzem magam mögött a kommunista elvtársakat” — mondotta. Az aktívaülés végül is Apró Antal javaslatára bizalmat szavazott Földvárinak. Apró Antal azonban hangsúlyozta, hogy „lesz néhány olyan esemény, amit majd később értékelünk munkájában, hogy helyes volt-e vagy nem volt helyes.” A december 8-i megyei pártaktíván lényegében tehát két alapvető fontosságú állásfoglalás született: taktikai okokból továbbra is bizalmat szavaztak Földvárinak, emellett megfogalmazódott egy — az ellenforradalommal szemben a korábbinál határozottabban — egyértelműbben fellépő helyi politikai gyakorlat iránti igény, — a tömegek körében végzett türelmes és differenciált, politikai tevékenységre való törekvés, — egyelőre azonban inkább még csak a megyei vezetés szintjén. A kommunisták szervezeti erősödése a politikai polarizáció mind határozottabban érzékelhető jelei újabb akciókra sarkallták az ellenforradalmi erőket, mely erők vezetőinek szerepét a KMT töltötte be. A KMT politikai ténykedésének hatása — mint az előzőekben láttuk — serkentőleg hatott a nagyüzemi munkástanácsok jobbszárnyának tevékenységére, felerősödtek a pártszervezés és a párt, valamint a munkásság között elkezdődött párbeszéd akadályozására irányuló akciók. A KMT december első napjaitól kezdte szervezni a december 8-ára összehívott ülését, melyre meghívták a vidéki nagyüzemek és a Borsod megyei Munkástanács küldöttjeit is. December 6-án a KMT rendkívüli ülése egy — a kormányhoz intézett memorandumot fogadott el. E memorandum célja a KMT tárgyalási szándékának demonstrálása volt. A kormány és a KMT tárgyalásai azonban nyilvánvalóan kudarcra voltak kárhoztatva, hiszen a kormány következetes politikája összeegyeztethetetlen volt a KMT által követelt elvi engedményekkel. Ebben a helyzetben ült össze a KMT december 8-i ülése, melyen részt vettek a vidéki nagyüzemek munkástanácsainak küldöttségei is. Borsodból szintén népes és tekintélyes delegáció utazott a tanácskozásra. A delegációban részt vett Kiss és Bogár, a megyei munkástanács elnökhelyettesei, az utóbbi a DIMÁVAG munkástanácsának elnöke, Székely, a DIMÁVAG munkástanácsának elnökhelyettese, Szitovszky, Rimán, az LKM nagyüzemi munkástanácsának elnöke. A borsodi munkástanácsok hivatalos delegációja azonban látva a KMT-ben uralkodó kaotikus állapotokat, a tanácskozás elején elhagyta a termet.11 5 A delegációt vezető Kiss a KMT üléséről a Parlament épületébe ment, ahol Rónai Sándorral folytatott rövid megbeszélés után rádiónyilatkozatot adott, amelyben a Borsod megyei Munkástanács nevében állást foglalt a KMT törekvéseivel szemben.116 A megyei munkástanács hivatalos delegációjának kivonulása után Keller, az LKM munkástanácsának volt elnöke, akit december 4-én az LKM munkástanácsa nevezett ki összekötőnek a KMT-hez, ottmaradt az ülésen, s bár nem volt semmilyen meghatalmazása arra vonatkozólag, hogy a megye nevében, sőt akár az LKM munkástanácsa nevében állást foglaljon, az ülésen, mint a Borsod és Diósgyőr megbízottja nyilatkozott: „Borsod megye tűkön áll, ha kell az életét is odaadja, eddig Borsodban még nem folyt vér, de ha kell, 271
