Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között

A munkástanácsok november végére — december elejére kialakult állásfoglalásának alapvető jellemzője volt tehát, hogy a megyei munkástanács hatására a megye munkás- tanácsai de jure nem ismerték el a KMT-t, de facto azonban több nagyüzemi munkás- tanács rendszeres kapcsolatot tartott fenn vele, s a KMT által megfogalmazott politikai követelések kimutathatóan hatottak a vele kapcsolatban álló nagyüzemi munkástanácsok állásfoglalásaira. Mindez politikailag egy rendkívül labilis helyzetet eredményezett, s a helyzetben a pártvezetés és a munkástanácsok között összekötő kapcsot jelentő Földvári személyes súlya és politikai befolyása a kívánatosnál nagyobbra nőtt a pártvezetésen belül.

November végére három álláspont alakult ki a munkástanácsokkal kapcsolatban a helyi vezetésben. Az intéző bizottság tagjainak egy része — a munkástanácsokkal való együttműködés kedvezőtlen tapasztalataira, a munkástanácsi jobboldal újra növekvő aktivitására alapozva — differenciálatlanul, és lényegében szektás módon egy kalap alá vette a különböző üzemek munkástanácsait, és a munkástanácsok egyes tagjait, semmiféle politikai lehetőséget nem látott a munkástanácsokban. Mellette jelen volt a helyes álláspont, mely a munkástanácsokban meglevő pozitív elemeket és egyéneket fel kívánta használni a konszolidáció érdekében. Gyakorlatilag azonban egy harmadik — hibás álláspont látszott felülkerekedni — mely fő vonásait tekintve azonos volt a Földvári által képviselt állásponttal. Ezen álláspont lényege, hogy „ha befolyásunkat meg akarjuk növelni, kulcskérdésnek kell tekintenünk, hogy munkánkban a munkástanácsokra támaszkodjunk.”9 3 A párt azonban nyilvánvalóan nem tekinthette megoldásnak, hogy a munkás- tanácsokon - mint áttételeken - keresztül politizáljon. (A munkástanácsokra való támaszkodás, a párt és a munkástanácsok összekapcsolása, vagy legalábbis közelítése nemcsak elméleti óhaj, hanem gyakorlatilag is kipróbált lépés volt: Az LKM nagyüzemi munkástanácsát pl. felkérték, hogy javasoljon olyan pártszervezőket, akik „népszerűek”. A munkástanács által javasolt személyek azonban kivétel nélkül elfogadhatatlanok voltak a pártszervezet számára.9 4 E koncepció része volt az ÓKU nagyüzemi munkástanácselnökének megválasztása az MSZMP üzemi intéző bizottsága élére, stb.)

A megyei pártvezetés eléggé erősen kötődött Földvárihoz. Ebben mindenképpen szerepet játszott az, hogy Földvárinak olyan tömegkapcsolatai voltak, amilyenekkel az adott helyzetben az intéző bizottság egyetlen tagja sem rendelkezett, s e kapcsolatokra alapozva Földvári sok olyan — főként szervezeti vonatkozású — javaslatot tett, mely kifejezetten segítette a párt sorainak rendezését. (A november 28-i ülésen például ő fogalmazta meg legkövetkezetesebben a „ki a tömegek közé” — jelszót.)

Földvári személye e periódusban — ha áttételesen is — de mindenképpen a tömegkapcsolatokat jelentette a vezetés számára, s ez lényegesen emelte értékét. A megyei vezetés több kérdésben — esetenként igen élesen — polemizált Földvárival, de megfelelő vezetés és saját koncepció hiányában nem tudta kivonni magát tekintélyének nyomasztó súlya alól. A megyei vezetésen belüli viták mellett azonban az üzemi, járási középvezetők és általában az egyszerű kommunisták részéről - akik saját bőrükön érezték, hogy a gyakorlatban mit jelentenek a munkástanácsok, — mind élesebbé váló támadás indult Földvári ellen. E bírálatoknak két jellemző vonása volt: több volt bennük az érzelem, mint az objektív adatokra támaszkodó érvelés, így Földvári számára nem jelentett különösebb nehézséget visszaverni őket. A másik jellemző vonásuk pedig az volt, hogy egyelőre e bírálatok nem pártfórumokon hangzottak el.

Ezzel egyidőben gyakorlatilag november 17-e óta folyt Földváti ellen azoknak a jobboldali köröknek a támadása is, melyek számára a negyedik megyei munkástanács — és személy szerint Földvári — is túlságosan baloldali volt. Érvelésük — jellemző módon — azzal vádolta Földvárit, hogy zsidóbérenc, szovjetbérenc, hogy cserben hagyta a megyei

262