Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
terjeszti, tartóztassunk fel. Azonnal riadót rendeltem. Alig érkeztünk ki, amikor a kocsi jött. Értesítettem a rendőrséget és a putnoki munkástanácsot. Putnok közölte, hogy ne engedjük tovább őket. Több beszélgetés volt telefonon az itteni rendőrség, Putnok, majd Ózddal, megállapodtunk Ózdról Tóth polgártárssal, hogy a kocsival Ózdra mennek. Fegyveres motoros járőrrel biztosítottam Ózdra a távozásunkat. Pisztolyaikat elvettem.”5 s A kocsiban egyébként két kommunista ült, akit Ózdról kihallgatásuk után - fegyvereiket elkobozva - később elbocsátottak. A helyzetre (s a nemzetőrségek rend- fenntartó tevékenységére) azonban nagyon jellemző volt, hogy néhány száz újság és két kommunista miatt az egész északnyugat Borsodot riadóztatták. November közepétől azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a pártszervezetek alakulását, a kommunisták sorainak rendezését nem lehet fizikai és morális terrorral megakadályozni, hiszen ahol nem volt lehetőség legális pártalakításra, ott létrehozták illegálisan. A jobboldal ekkor taktikát változtatott, s e második szakaszban a pártszervezésen munkálkodó kommunisták személyét vette célba. Kétségtelen, hogy a pártszervezés első vonalában azok a kommunisták álltak, akik úgymond „kompromittálták” magukat az MDP és MKP idejében, mivel ekkor is különféle párt és társadalmi funkciókat töltöttek be. A pártot támadó jobboldali és revizionista csoportok mindezt úgy próbálták beállítani, mintha megindult volna az MDP politikai gyakorlatának restaurációja. Az MSZMP megyei vezetése, amikor elhatárolta magát a súlyos hibákat elkövetett és népszerűtlenné vált MDP-tisztségviselőktől, tett bizonyos személyi engedményeket is, átmenetileg háttérbe vont olyan becsületes kommunista vezetőket, akik nem politikai tevékenységük, hanem vezető funkciójuk miatt kerültek a támadások kereszttüzébe. Ennek eredményeként az MSZMP-intéző bizottságok tagjainak és vezetőinek zöme a korábban „funkciójuk által nem kompromittált” kommunisták közül került ki. Az MSZMP azonban nyilvánvalóan nem zárkózhatott el egyetlen kommunista elől sem pusztán azon az alapon, hogy az MDP-ben hivatásos pártmunkás vagy vezető volt. Az ellenforradalom ezt a körülményt használta fel arra, hogy szélsőséges uszításba kezdjen a pártszervezők ellen. A jobboldali—revizionista fellépés közös jellemzője volt, hogy az MDP-tagságot és az MDP funkcionáriusait egészében rákosistának és sztálinistának tekintette. Ez jelentkezett olyan megnyilvánulásokban, hogy egyes üzemi munkás- tanácsok azon az alapon kezdték elutasítani a pártszervezést, hogy az új pártot „sztálinisták és rákosisták” szervezik, de időnként e nézet - visszatükrözve a revizio- nizmus kommunistákra gyakorolt hatását — megjelent a megyei lap hasábjain is: „a régi arcok még ma is a megyebizottságon találhatók. Csaknem valamennyien együtt vannak, hogy mit csinálnak, mivel foglalkoznak, nem tudni pontosan, de ott vannak. Ülnek az irodában, járnak a folyosókon, beszélgetnek és bizonyára szerveznek is valamit... Bizonyára nem az MSZMP-t.”56 A következő napon hasonló kirohanást intézett a megyei lap a régi vezetők ellen: „A Kádár-kormány az elmúlt napokban közölte azon kompromittált személyek névsorát, akiket minden funkciójuktól megfosztottak és leváltottak. Illene már a megye lakóival is tudatni, hogy mi történt a megyében ezen a téren! Vagy a Kádár-kormány ide vonatkozó rendeletét nem kívánják végrehajtani? Nagyon furcsálljuk. . . Mindent el kell követni a Rákosi—Gerő-féle restauráció megakadályozására. Tudomásunk van róla, hogy pártvonalon is próbálkoznak visszaszivárogni a kompromittált egyének.”5 7 Mindez természetesen nem volt független a negyedik megyei munkástanács újjászervezésétől, és attól, az egyes üzemi munkástanácsoknál kitapintható törekvéstől, hogy egy revizionista MSZMP-t szervezzenek. A pártszervezésen dolgozó kommunisták személyének lejáratása végső soron azt a célt szolgálta, hogy meglovagolva a múlt hibáinak visszatérése miatt reálisan — a 254
