Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
A munka felvétele melletti állásfoglalás azonban nem jelentette azt, hogy az üzemi munkástanácsok és részben a megyei munkástanács — pontosabban Földvári - a távlati politikai kérdésekben egyértelmű, konstruktív állásfoglalást alakított volna ki. Három olyan alapvető terület volt, melyen rendkívül éles harc folyt az üzemi munkástanácsok - és részben a megyei munkástanács - valamint a kommunisták között. A kommunista vezetők leváltásának, a párt üzemi szervezésének, valamint a karhatalom szociális-politikai összetételének kérdése. A kommunista vezetők leváltása november második felében újult erővel kapott lábra az üzemekben. Az MSZMP központi és helyi vezetői hogy de facto nem tekintették hatalmi kérdésnek a kommunista vezetők leváltását, nem élezték személyi konfliktusokkal az amúgy is feszült helyzetet, tudomásul vették a leváltásokat. Ez a kényszer- helyzetből fakadó taktika az érintett vezetők részéről természetszerűleg mérsékelt megértésre talált, de az adott helyzetben a személyi érdekeket alá kellett rendelni a hatalmi érdekeknek. Egyáltalán nem arról volt itt szó, hogy azokat a kommunistákat, akik valamilyen oknál fogva konfliktusba kerültek környezetükkel „odadobták” volna az ellenforradalomnak, hanem arról, hogy a vezetés - a tudatában annak, hogy nyugodtabb viszonyok között majd visszatér e problémákra — személyi kérdésekben engedett, hogy politikai téren gyorsabban haladhasson előre. Az üzemi kommunista vezetők leváltása látszólag nagyon demokratikus külsőségek között, valójában azonban az esetek zömében igen tisztességtelen, inkorrekt eszközökkel folyt. Állításunk bizonyítására vizsgáljuk meg kissé részletesebben a Borsodi Vegyi Kombinátban a vezetők leváltásával kapcsolatban összehívott gyűlés jegyzőkönyvét. (A neveket monogrammal jelöljük.) A nagygyűlés elsőként az üzemi bizottság titkárának „ügyét” tárgyalta. Milyen kifogásokat hoztak fel vele szemben? „G. S.-né: Az üzemben hallotta, hogy nagy örömmel vették S. К.-né felfüggesztésének hírét, bár személyes tapasztalatai nincsenek, úgy érzi, hogy S. К.-né nem alkalmas beosztására. К. I.: Megjegyzi, hogy S. K.-néval ellentéte nem volt, tehát konkrét vádat emelni, melynek alapján kérné, hogy munkaköréből mentsék fel, nem tud ... kampányszerű munkát végzett és nem állt hivatása magaslatán. Sz. A.-né: Szintén egyetért К. I. hozzászólásával és elmondja, hogy üdülési kérelmével kapcsolatban S. K.-néval személyes ellentétei voltak.” A következő hozzászólásokból kiderült, hogy az üzemi bizottság titkára két nőnek nem támogatta a szakszervezeti segély, illetve a lakáskiutalási kérelmét, valamint hogy csak az utasításokat hajtotta végre. Egyetlen dolgozó szólalt fel mellette, s próbálta megértetni, hogy az üb-titkár „nem hibáztatható azért, mert a lehetőségek hiányában az igényeket nem tudta kielégíteni” de nem talált meghallgatásra, s a gyűlés az üb-titkár leváltása melett foglalt állást. Ezt követően egy vezetőt minden indoklás nélkül „egységesen” leváltottak, egy másikat, mert „elment a területről és csak a szovjet tankok megjelenése után tért vissza”. Hasonló jellegű ürügyekkel további négy vezető leváltását határozták el (egyiküket pl. azért váltották le, mert „a forradalom első napját követően kijelentette, hogy megmutatjuk kik voltunk és kik leszünk.”) Egy vezetőt lakásügyi ellentétek miatt váltottak le, egyet pedig, mert a „prémium-számfejtésnél 1 Ft tévedés miatt is képes volt kellemetlenkedni” s nem adta kölcsön a tervosztály irodagépeit az anyagkönyvelésnek „azzal a kijelentéssel, hogy az anyagkönyvelésből nem kapják vissza rendesen”. A gyűlés megerősítette a rendészet vezetőjét, aki kifejtette, hogy „a forradalom eredményeit ő is magáénak érzi” a további három személyt, akik „a nemzetőrségben a legveszélyesebb feladatokra vállalkoztak”.24 247
