Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
(pl. Apátfalvi Benedek). Az 1577. évi összeírás Csohán András nemest említi, akinek 4 sessioja van. Az 1654. évi összeírás már nem beszél a Csohányok nemességéről, 1706-ban pedig egy olyan zálogos kúriát adnak el a szemináriumnak, amelyen éppen a Csohányok laknak, de már nem mint nemesek." Az 1715. évi országos jobbágyösszeírás Apátfalván 24 jobbágy családot talált (az összeírásban felsorolt jobbágyok: Csuhány Mihály, Pelhe András, Sas Mátyás, Holló János, Hegyi János, Mező Péter, Berecz Gergely, ids. Berecz Gergely, Berecz Menyhért, Berecz Gáspár, Barta István, Mikó Jakab, Bársony István, Kele János, Nagy Mátyás, Mikó Márton, Kormos Pál, Tóth Balázs, Mikó János, Barta Boldizsár, Mikó másként Kovács Gergely, Csuhány Mátyás, Mező Miklós molnár, Hegyi Márton zsellért, szabadost, taksást, nemest egyet sem említ. Az összeírás szerint van a községben 240 köblös szántó, 12 kaszás rét, 10 és fél köblös irtás föld. Malomból a jövedelem 11 forint. A földet három nyomásban művelik. A művelés igen nehéz, főleg a hegyes talaj miatt. Minden köböl után tavasziakban és ősziekben egyaránt 3—4 köböl szokott teremni. A rétek közepes szénát adnak, egy-egy kaszásrét átlag 1 kocsival. A legelők elégségesek, ezeket közösen használják. Erdőjük bőségesen van. Ez az összeirás azonban úgy látszik egészen légből kapott számokkal dolgozik, s talán csak egy részét tartalmazza a község területének és lakosságának. Teljesen hihetetlen, hogy csak 24 család éljen a török idők után szépen fejlődő Apátfalván.100 Az 1720-as országos összeírás már valamivel nagyobb területet és nagyobb lakosságot mutat. Ekkor 34 jobbágycsaládot írnak össze, akik 364 köblös földön dolgoznak és 4köblös irtványföld van. Árét felnövekedett 16 és fél kaszásra. Malom nem szerepel. Ez az állítás is lehetetlen, mert a török idők alatt is három malom működött Apátfalván, legfeljebb hosszabb-rövidebb ideig egy-egy malom üresen állott. Ez az összeírás is megbízhatatlan.101 Sokkal valóbb képet találunk Ható Ádámnak, a szeminárium akkori prefektusának 1717-ben készült urbáriumából, melyben a változott viszonyoknak megfelelően jónak látta a jobbágyok szolgáltatásait újból rendezni. A 25 pontból álló urbárium igyekszik a jobbágyi szolgáltatások mértékét felemelni, bár még nem olyan mértékben, mint amilyen emelkedés a század közepén tapasztalható. Az urbárium sok pontjában homályos, ezért lehetőséget ad arra, hogy a kizsákmányolás ezekbe a pontokba kapaszkodva tovább nőhessen. Az urbárium a cenzust az előzővel szemben nem emeli és éppúgy, mint az 1654. évi, 100 tallérban állapítja meg (ez 150 rénes forintnak felel meg), melynek felét Szentmihály- kor, másik felét Szentgyörgykor kell fizetniök (1. pont). Az apátfalvi majorságot továbbra is a jobbágyoknak kell megdolgozniok. Az őszi és tavaszi vetést learatják, behordják, száraz csűrbe rakják, kicsépelik, szalmáját ha kívánják, kévékbe kötik és oda szállítják, ahova az uraság akarja. A cséplésért most is tizedet kapnak (6. pont). Szénakaszálás idején, amennyit csak adni tud a község, annyi kaszálót és gyűjtőt állít ki (21. pont). Az uraság szénáját boglyába kell összerakni és saját szekerükön behordani (22. pont). A robot növelését jelenti az, hogy ha az uraság nyírvizet akar s erre hordót ad, azt tartoznak megtölteni és a saját szekerükön befuvarozni (17. pont). Ahányszor csak vadászni akar az uraság, ők lesznek a hajtők, akiknek pedig puskájuk van, azok segítenek a vadászatban. Az uraság ad ilyenkor „puskaport, serétet és golobicsot”. De amit lőnek, az az uraságé (18. pont). Mikor az uraságnak épületfa kell, tartoznak elegendőt kivágni, ha pedig meszet égettet a földesúr, azt befuvarozzák (19. pont). Tűzifát annyit tartoznak vágni, amennyit az uraság kíván (20. pont). Szőlőkarót hasítanak, ami az uraságnak kell, 23
