Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Vida József: Az MDP KV 1956 nyarán született határozatainak hatása Miskolcon, különös tekintettel az értelmiségre
(1956 tavaszán — V. J.) már megállapítottuk, hogy az egyetemmel országos jelentőségének megfelelően kell foglalkozni. Sajnos még elég kevés történt e gondolat valórávál- tásáért.”4 6 Az oktatói gárda egyik legnagyobb gondja az volt, az értelmiség általános gondjain kívül, hogy kevesen kaptak lakást, nehezen lehetett megközelíteni a városból az egyetemet, .. régóta meg kellett volna építeni a kettős vágányú villamost, ezzel az egyetem jobban be tudna kapcsolódni a város kulturális, tudományos életébe.” Az egyetem professzora Terplán Zénó elpanaszolta azt is, hogy az első ötéves tervben Magyarországon „százhúsz kutatóintézet létesült, vidéken is jó pár, de Miskolc még sem kapott.”4 7 Az augusztus-szeptemberben megrendezett értelmiségi ankétok nem érték el céljukat minden esetben. Ebben szerepet játszott az, hogy egy részüket a Hazafias Népfront rendezte, melynek politikai súlya — a korábbi időszakban bekövetkezett „leépítés” következtében — nem volt jelentős, így ezek a viták periferikus jelleget kaptak, de azért is, mert néha ellenzéki jelleget öltöttek. A városban és a megyében fellelhető értelmiségellenesség is nehezítette a KV értelmiségi határozatának végrehajtását. „Ez az ellenállás tette érthetővé és szükségessé a megyei pártbizottság vb-jének szeptember 10-i határozatát. . .”48 mely megállapította, hogy helytelenül, szokott módon felsőbb utasításra várva alig történtek alsóbb szinten intézkedések az értelmiségi határozatok végrehajtása érdekében. A pártbizottságok igen erélyesen felléptek ezekkel a hibákkal szemben. A következő párttaggyűlések kötelező napirendi pontja lesz az augusztusi értelmiségi párthatározat megtárgyalása. A taggyűlések előtt a pártbizottság (szeptember 10-i) álláspontját a megyei lapban vezércikk ismertette. Eszerint pártéletünk, sőt párt- történetünk jelentős eseménye az értelmiség helyzetének megtárgyalása. Széles körben örömmel fogadta a határozatot az értelmiség. „A párt- és egyéb szervek véget vetnek az értelmiséggel szemben esetleges helytelen magatartásuknak, tévedéseiknek.. . segítséget nyújtanak nekik a jogtalan támadások a sértő kritika ellen.”49 A fent megállapítottakon kívül azért volt szükség a határozat megjelenése után két hónappal ilyen intelmekre, mert „itt-ott még bizalmatlankodás zavarja” — a határozat végrehajtását, az értelmiség „még nem bízik” a végrehajtásban, és el is mondja „kétkedéseit” — állapítja meg a lap. Tettekkel kell válaszolni az ilyen őszinte kétkedésre — folytatja a vezércikk a párt- bizottság álláspontjának ismertetését. Kezdetét vette és egyre szélesebb körben folyik a múlt sérelmeinek felülvizsgálása, a rehabilitálás, rendezték az egyetemi tanárok fizetését, autó- és villavásárlási lehetőségét, nagyobb figyelemmel foglalkoznak a pedagógusok lakás- kérdésével, földigénylésével, az értelmiségiek gyermekeinek továbbtanulásával stb. A politikai biztonság megteremtésének biztosítéka, hogy „. .. azok a pártfunkcionáriusok, és gazdasági vezetők, akik munkájuk során akarva, nem akarva hibát követtek el az értelmiségiekkel szemben, maguk tárják fel tévedéseiket, s igyekezzenek jóvátenni az okozott sérelmeket. ” A megyei pártbizottság egyéves programot dolgoz ki és ennek alapján hajtja végre a párt értelmiségi politikáját, hasonló szellemben cselekszik a városi pártbizottság is. Sajnos a jó példát nem mindenhol szívlelik meg. „Ezek a szervek nem is sejtik, hogy késedelmességükkel mennyi kárt okozhatnak.”50 A pártbizottság ismét leszögezte, hogy a munkásoknak nem kell „aggodalmaskodniok”, nem kell attól tartani, hogy ez a politika csökkenti a munkásosztály vezető szerepét, de a vezető szerep biztosításához szükség van az értelmiség támogatására is. Sokan voltak, akik kifogásolták, hogy a pártbizottságok már állandóan az értelmiségiekkel foglalkoznak, elfeledkeznek a munkások és parasztok problémáiról. A pártbizottság is kitér erre álláspontjában: „Ahol ez így van, nagy hiba! Nem azért, mert sokat foglalkoznak az értelmiségiekkel, hanem keveset a munkásokkal és parasztokkal.”51 Óva intett attól, hogy a taggyűléseken „ferde nézetek” üssék fel ismét a fejüket. Főleg a baloldali elhajlás, 235
