Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Vida József: Az MDP KV 1956 nyarán született határozatainak hatása Miskolcon, különös tekintettel az értelmiségre
Az értelmiséggel szembeni bizalmatlanság és az értelmiség bizalmatlanságának eloszlatását szolgálta az a cikksorozat is, amely az Észak-Magyarországban jelent meg augusztus közepén. A szerző szerint sokoldalúan kell ezt a réteget elemezni. . mi az, amit pártunk politikájában helyes irányelvként alkalmaztunk az értelmiséggel szemben, hogy kerültek ezek a helyes irányelvek a gyakorlatban itt-ott néha helytelen irányba. Mert a párt politikája helyes volt, minden ellentmondás dacára, noha a gyakorlatban helyenként megsértették ezeket az irányelveket.”34 Két szempontból is érdekes ez az idézet: a sajtópropaganda akkori gyakorlatának megfelelően egymás után kétszer is megismétli azt, amit fontosnak tart (először felteszi a kérdést, melyben szinte az egész válasz benne van, majd válaszol. Beszédekben ez még gyakoribb volt.) Ugyanakkor azt sugallja, az elvekben nincs hiba (azokat a legfelső vezetés hozza), a gyakorlat, tehát a helyi végrehajtás követte el a hibákat. A szerző a továbbiakban részletesen felsorolta a gyakorlatban elkövetett legfőbb torzulásokat, többek között: a szakembereket nem munkájuk, hanem származásuk szerint ítélték meg, bizalmatlanság nyilvánult meg az értelmiséggel szemben, kozmopolitának bélyegezték azokat, akik a nyugati tudománytól próbáltak tanulni, indokolatlanul leváltották az idős szakembereket stb. Azokat, akik nem értettek egyet minden kérdésben pártunk politikájával — folytatódik a cikk: „Vitákban győzzük meg a következetes marxista világnézet helyességéről, de ismételjük — csak meggyőzéssel, önkéntes szabad vitában lehet elérni...”35 Jogosan hívta fel a figyelmet arra, hogy „akadnak még mindig párt- és tanácsfunkcionáriusok, új vezető értelmiségiek, akik előítélettel viseltetnek a régi szakemberekkel szemben, egyesek vissza kívánják verni a jószándékú bírálatot, mások pedig megpróbálják átmenteni új köntösbe, régi nézeteiket.”36 Ez az alapállás sajnos végigkísérte a vezetők egy részének módszerét az ebben az időben kibontakozó vitákban. Ezt csak részben lehet magyarázni azzal a ténnyel, hogy „.. . egyik napról a másikra nem tudjuk leszoktatni kádereink egy részét olyan régi, hibás nézetekről, amelyeket egy évtizeden át szívtak magukba, mint megdönthetetlen, sarkigazságot.”37 Nagy lépést jelentett előre az értelmiségi határozat ismertetésében, a kölcsönös bizalmatlanság csökkentésében, a jövő perspektíváinak felvázolásában az említett cikksorozaton kívül az ankétok sorozata is. A városi pártbizottság rendezésében 1956. augusztus 29-én került sor az értelmiségi ankét megrendezésére. A miskolci értelmiség helyzetéről Déri Ernő tartott beszámolót. Megismételte az augusztus elején elmondottakat, hogy eluralkodott a pártbizottságokon a „proletárgőg” ami súlyos károkat okozott a pártnak, a város fejlődésének, „. . . elhanyagoltuk azt a sok-sok mérnököt, tanárt, tanítót, művészt, ... aki városunk fejlődésében tevékenyen közreműködött.”38 Melyek a sérelmek? Mit fog tenni a párt- bizottság? Déri a sérelmek között első helyen említette, hogy csak igen kis számú értelmiséget vettek fel a párt soraiba. „Nagyon sok kérelmezőt néha megfelelő indok nélkül visszautasít a párt-végrehajtóbizottság.”3 9 A továbbiakban — a sérelmek között — elmondta, hogy nagyon sok értelmiségi dolgozót bántott az az érthetetlen megkülönböztetés, amellyel foglalkozásuk és származásuk miatt kategorizálták őket. „Hogy káderanyagaikat teljessé tegyük, sok felesleges információt gyűjtöttünk, amelyek nyugtalanították az értelmiséget.”40 Mindkét esetben valós, lényeges problémát emelt ki a városi pártbizottság első titkára. Volt olyan iskola Miskolcon, ahol egyáltalán nem volt párttag pedagógus, mert a kérelmezőket visszautasították, vagy késett a kizárt párttagok rehabilitációja. A káderlapok kérdése mély sebeket érintett. Sokan odáig elmentek a személyzeti osztályok bírálatában, hogy felvetették megszüntetésének gondolatát. A vitában annak az álláspontnak adunk igazat, melyek a személyzeti osztályok munkamódszerének javítása mellett szállt síkra. 233
