Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Vida József: Az MDP KV 1956 nyarán született határozatainak hatása Miskolcon, különös tekintettel az értelmiségre

nem tudtak megbirkózni ezzel a feladattal. Csak a proletármozgalmak képesek arra, hogy önmagukat megújítsák. Ennek megvalósítása nagyon nehéz. A Rákosi-féle pártvezetés nem értette meg, hogy mit jelent a forradalmi mozgalom számára önmaga megújítása, ez azután a revizionistákat segítette.

A júniusi határozat után bizonyos fokú megmerevedés tapasztalható Miskolcon is. Ez jellemezte a megyei és a városi pártaktíva értekezleteket július elején, melyeken ismertették a KV június 30-i határozatát. A felszólalók sorra elmondták tapasztalataikat; ezeknek „a demokratizmus védelmének ürügyével vezetett támadásokra” és a Petőfi Kör vitáin kialakult hibás szellemnek a kihatásai hogyan gyűrűztek el saját munkaterületükig. Hogyan bátorodtak fel „egyes ellenséges elemek” ezeken a pártszerűtlen és úszitó hangú bírálatokon, amelyeken „általánosító rosszindulattal pécézték ki” a párt kádereit, hogy azokat „lejárassák”.8

A megyei pártaktíva-értekezleten Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára elmondta, a központi vezetőség nem akarja a vitát, a jogos kritikát elnyomni: „Népünknek olyan vitákra van szüksége, amelyek elősegítik a XX. kongresszus szellemének érvényesülését. . .”9 A hozzászólók többsége (a kb. 250 résztvevőből csak 9-en kaptak szót) mereven fogta fel a határozat azon megállapítását, hogy »A legerélyesebben szálljanak szembe (a párttagok — V. J.) a párt- és a népellenes demagóg megnyilvánulásokkal, bárhol és bárki részéről jelentkeznek is azok.«10 így pl. a belső karhatalmi szerv képviselője kijelentette: megnyugtatja pártunk központi vezetőségét és annak tagját, Földvári elvtársat, hogy „minden eszközzel megtorolnak és elfojtanak Miskolcon és a megyében minden hasonló törekvést.”11 Az aktívaülést követően a „kemény vonal” kerekedett felül Miskolcon is, aminek voltak pozitív hatásai is, amennyiben a párt elleni támadások nem kaptak nyilvános fórumot. Alapjában véve azonban „nem maga a határozat, hanem a határozat értelmezése — mind rövid, mind hosszú távon egyértelműen - negatív eredményeket hozott.”12

Nem véletlen, hogy a fenti és hasonló megnyilatkozások hatására július elején Miskolcon többen fordultak a megyei és a városi pártbizottsághoz, mi a párt álláspontja a további nyilvános viták rendszeréről.13

A TUT irodalmi szakosztálya és a Hazafias Népfront városi bizottsága ugyanis július 5-re irodalmi estet hirdetett. Az érdeklődők nem indokolatlanul féltek attól, hogy az ilyen és hasonló viták — melyek csak éppen megindultak volna Miskolcon — akadályokba ütköznek. Az irodalmi est megrendezésével a pártvezetés célja éppen az volt, hogy a felmerült kételyeket eloszlassa. A július 5-én megtartott irodalmi est előadója Kónya Lajos, kétszeres Kossuth-díjas költő volt. Előadásának gondolatmenete „. . . lényegében pártellenes, szovjetellenes, funkcionáriusellenes, forradalmi eredményeinket meg nem említő, csak a hibákat gúnyosan, cinikusan ostromló, az írókat a párt fölé helyező, népünk igazi vezetőiként feltüntető, a párt egységét gúnyosan támadó volt... vita közben kijelentette, hogy nem ért egyet a KV június 30-i határozatával, hiszen azzal a KV egyetlen tagja sem ért egyet.. 4 Az értelmiség különböző rétegeinek képviselői mellett

jelen voltak az esten a megye, a város vezetői — köztük Földvári Rudolf — is, „. . . akik élénk figyelemmel kísérték Kónya előadását... mely után élénk eszmecsere fejlődött ki. Ebben részt vettek a jelenlevő pártfunkcionáriusok is. A felvetett kérdéseket az idő rövidsége miatt nem lehetett tisztázni.. -”1 s A megyei lap nemcsak arról nem számolt be az olvasóknak, hogy miről folyt a vita, hanem azt is elhallgatta, hogy a jelenlevő értelmiségiek az előadó Kónyával szimpatizáltak, ha szóban nem is, de tapsban igen.

Pozitívan kell értékelnünk a kibontakozó vitát, a vita lehetőségét, de ennek hatását csökkentette és nem a „kölcsönös bizalom” légkörét segítette elő az az intézkedés, hogy sok államvédelmis vett részt az irodalmi esten. Joggal vetette fel később B. Nagy László:

229