Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében

[33\Nagy Ferenc fiatalon — 32 éves korában — 1912-ben lett polgármester. A világháború alatt szervező tevékenységére felfigyelve (az élelmezés Miskolcon volt a legpéldásabban megszervezve) közélelmezési államtitkárnak nevezik ki. Vállalja a demokratikus forradalmat (a Károlyikormány közélelmezési minisztere), de ezt követően visszavonul. A Tanácsköztársaság után egyetemi tanár. 1937-ben halt meg. (Vö.: Miskolc—MVM. 135—36. Miskolci Lexikon I. A. 60—62.) A polgármester programbeszédéről a szociáldemokrata párt megállapította, hogy elmarad a „párt céljai mögött , de az „eddigiekhez képest - haladást jelent. . .’ Elsősorban azt vetik Nagy Ferenc szemére, hogy helyesli a virilis-rendszert. (Miskolci Munkás Újság, 1912. 5. sz.)

[34] Fehér Ödön (Miskolc, 1880) középiskoláit Miskolcon végezte, majd a fővárosi lapoknál dolgozott. Visszatér Miskolcra, itt a Miskolci Napló főmunkatársa. (Kőrakó-Vér, 65.) Dr. Kovács József (Miskolc, 1873) a jogi oklevelet 1899-ben szerezte meg. Ügyvéd Miskolcon. Itt megalapítja a Miskolci Naplót, annak szerkesztője. (Kőrakó-Vér, 119.) Vö.: Miskolc-MVM. 130—136. 1910-ben, amikor a Nemzeti Munkapárt létrejött, első bizalmas megbeszélését Lichtenstein lakásán tartotta. (Ellenzék, 1910. február 23.)

[35] Bizony Ákos 1846-ban született Budapesten. Iskoláit Miskolcon, a jogakadémiát Kassán és Eperjesen végezte. 1861-től közügyvéd Budapesten. 1886-ban Miskolcon nyit ügyvédi irodát. 1901-ben a miskolci északi kerületben képviselő lett. 1905-ben gr. Tisza Istvánnal szemben szerez képviselőséget. Bizony Ákos 1918. február 1-én, amikor az Egyesült Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt Apponyi Albert gróffal csatlakozott a Wekerle-kormányhoz (illetve a Wekerle alapította 48-as Alkotmánypárthoz), hű maradva az Egyesült Függetlenségi Negyven- nyolcas Párt 1913. évi programjához, mintegy harminc társával külön pártcsoportosulást alkottak (Bizony-párt). 1918 novemberében a párt csatlakozott a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és 48-as Párthoz, de a „pártvezér” nem követte őket. Az 1918-19-es forradalmi események során kívül maradt a politikán. 1922-ben halt meg. (Vö.: Mezei Gyula: A magyar polgári pártok programjai 1867-1918. Budapest, 1971. 357. Vö. még: Egyetértés, 1901. október 26.; Országgyűlési Napló, XXVI. K. 178. - 1904. július 2-i felszólalás; Miskolc-MVM. 135-36,;Szendrey IV. 310.; Sturm. 68. Miskolci Lexikon I. A. 37-39.

[36] Zsedényi 50.

[37] Debreceni Jogakadémia tanáraként 1908-ban könyvet ír „A szocializmus címmel. (Vö.: A szociológia első magyar műhelye II. 565.)

[38 ] Dévényi Miklós vezető szerepet játszott 1918-ban a polgári demokratikus forradalomban. A Tanácsköztársaság miskolci vezetői között is ott van, de közben Bécsbe távozik. A Tanács- köztársaság leverése után szociáldemokrata körökhöz csatlakozik, majd visszatér Magyar- országra.

[39] Karla Bertalan a december 29-i ülésen felpanaszolta, hogy a városban megalakult szociáldemokrata párt az utóbbi időben kihágásokat követett el „a társadalmi rend ellen . Megzavarták az országgyűlési képviselőválasztás gyűlését. A beszámoló napján utcai felvonulást rendeztek. Kérte, hogy a „városi rendőrség az ilyen támadások ellen a polgárságot hathatós védelemben részesítse. (BAZmLt. MvLt. Közgy. jkv. 215/1903.)

[40] A város törvényhatósági bizottsága leszögezte: „ .. . sokkal inkább át van hatva a vallási türelem érzetétől, mintsem, hogy a r. kath. egyház legfelsőbb hatósága által kiadott dekrétumot támogassa. A város Hajdú megye feliratához csatlakozva követelte, hogy a kormány szakítsa meg a Néppárttal összeköttetését, mivel annak 24 tagja nyilvánosan a dekrétum mellett foglalt állást, holott az ellenkezett a vonatkozó magyar törvényekkel. (BAZmLt. MvLt. Közgy. jkv. 22/1909.)

[41] H. SZ. 1912. 1. sz. 12. Az így eladósodott és tönkrement földbirtokos réteg a létrejövő ipari vállalkozásokban igyekszik magát kárpótolni. Az összefonódások oly mértékben fokozódtak, hogy 1908-ban a megyei közgyűlésen vita merült fel: a megyei tisztviselők részvétele a megye különböző gazdasági és hitelügyi vállalkozásainak igazgatóságaiban nem teszi-e lehetetlenné az iparhatósági tevékenység érdektelenségét, mivel az „egyéni érdekeltség esete fennforoghat. (BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 322/1908. Huszthy Béla függetlenségi párti tanácstag indítványa.)

[42] Megfigyelhető, hogy a Függetlenségi Párt lapjai olyan mértékben és módon foglalnak állást munkáskérdésben, amilyen mértékben azok elégedetlenségét fel tudják használni a kormány ellen, annak lejáratásához. Mindez teljesen taktikai jellegű, stratégiai kérdésekben a két párt között nincs különbség. (Vö.: Szabadság, 1900. február 14. A szocializmus és a hadsereg.) Bizony Ákos a Függetlenségi Párt nevében az egyik parlamenti vita során határozottan kijelentette: „A függetlenségi és 48-as párt nem forradalmi párt. Az alkotmányosság alapján áll, de harcol a 67-es kiegyezés megváltoztatásáért.” Vö.: Dolmányos István: A magyar parlamenti ellenzék történetéből (1901-1904.) Budapest, 1963. 325.)

222