Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében
A keresztényszocialista szervezkedés demagógiájának tartalma és hatása A század elején a munkásmozgalommal szemben kibontakozó vállalati és hatósági erőszakkal párhuzamosan egy új tényező jelenik meg: a keresztényszocialista demagógia.89 Borsod megyében több helyen is találkozunk keresztényszocialista szervezkedéssel (Diósgyőr, Sajószentpéter), igazi hatótényezővé azonban csak Ózdon vált. A keresztényszocialista szervezkedés ózdi térhódítása az itt kialakult sajátos helyzetből következik: a demagógiához elengedhetetlen az a szociális alaphelyzet, ami az ózdi viszonyokra a század elején jellemző. Ugyanakkor ez a szervezkedés nem elsősorban külön szervezetek létrejöttében nyilvánult meg, hanem a meglevő szervezetek, főleg az olvasóegylet, a szövetkezetek és mások eszmei befolyásolása útján. Az a demagógia, melyet a vállalat vezetői eddig is folytattak (a „kenyéradó gazda" mítosza), most új, rendszerbe foglalt tartalmat kapott. Ez az egymásra találtság alapvető motívuma Ózdon a keresztényszocialista tevékenységnek. A Rimamurányi üzemeiben érvényesülő „liberális munkáspolitika” és a keresztényszocialista törekvések azonos talajból fakadnak, de az utóbbi erőteljes konzervatívutópisztikus tartalmat adott annak. A keresztényszocialista szervezkedés Ózdon és vidékén az 1903. november 15-i szociáldemokrata gyűlést követően lendült fel. Ez volt az első alkalom Ózdon, hogy a szocialista jellegű szervezkedés eljutott a nyilvánosságig. A gyár vezetőinek eddig minden kísérletet sikerült csírájában elfojtani a szervezők Ózdról való kitoloncolásával. A piactéri nyilvános gyűlés vitathatatlanná tette, hogy a Rima e fontos ipari bázisa már nem tekinthető fehér foltnak a munkások szervezkedésében.90 Agyár vezetői éppen a nyilvánosság miatt nem járhattak el a korábbi módon a szervezőkkel, és új megoldásokhoz folyamodtak: az olvasóegyleti munkásokkal szavaztatják meg a gyárból való kiközösítésüket. A felelősség átruházásának klasszikus példáját adja a Rima, ami későbbi fejlemények során oly sokszínűén tér majd vissza. A fenti döntést meghozó olvasóegyleti gyűlés már keresztényszocialista eszmei alapon ált. A Rima egyebek mellett éppen e konfliktus és „szerencsés megoldása” kapcsán döbben rá a keresztényszocialista mozgalom kedvező szerepére.91 Az ózdi keresztényszocialista szervezkedés élén dr. Csepela Lajos helyi káplán állt. Csepela több könyvet írt a keresztényszocialista tanokról, az elsőt (Nagyipari keresztényszocializmus) 1903-ban.92 A keresztényszocializmus a század első évtizedében Ózd vidékén eddig nem tapasztát homogenizáló és aktivizáló tényezővé vált. Fő szervezői a papok és tanítók lettek, de felsorakoztatták a vállalati és hatósági vezetőket is. Nagy Antal várkonyi esperes, címzetes kanonok 100 korona „páyatételt” tűzött ki, hogy abból a „Miképp lehet a szocializmus ellen a legsikeresebben küzdeni” címmel írt munkát jutalmazzák. Királdon 1904. március 6-án Homor Lajos főtanító tartott felolvasást a szocializmus ellen. Tekintélyes képviselője volt a vidéki szervezkedésnek dr. Gobi Márton szentsimoni plébános. Csernelyben 1903 augusztusában Nemes Antal plébános kezdeményezésére zászlót ajándékoztak a bányászoknak. 1904 januárjában Ózdon, majd pedig Arlóban a járási, illetve a társulati tanítóknak gyűlést tartottak, ahol a fő téma a szociáldemokrácia elleni harc volt.93 A falvakban kiterjedt kulturális tevékenységet fejtettek ki. Népkönyvtárakat szerveztek, melyeknek költségeit elsősorban Rima vállalta. 1903-ban 900 korona értékben 216
