Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében
által beavatkozni a gyár belső ügyeibe. Egyéb szerepre nem kívánunk a társulati tisztek útján a vármegye bizottságában vállalkozni és csak azt kívánjuk, hogy respektálják társulatunkat az országos, különösen pedig a megyére való súlyának mértékében”.9 A Rima törekvéseit az 1886-ban elfogadott, a községek rendezéséről szóló törvény biztosította, mely kimondta, hogy a községi és városi képviselőtestületekbe virilis alapon „a község területén fekvő vagyon után legtöbb adót fizető ... jogi személyek meghatalmazottal” is felvétetnek.10 A Rimamurányi a megyei és főleg a községi törvényhatóságokban való részvétellel is növelni igyekezett tisztviselői tekintélyét és presztízsét.11 Az 1900-as évek elején virilistaként több rimái vezető tagja a megyei törvényhatóságnak, számosán pedig választott tagként, egy-egy község képviseletében vesznek abban részt. Amikor pedig Miskolc kiválik a megyei törvényhatóságból — önálló törvényhatósággá válva — a betöltendő helyekre számos olyan munkásból lett középvezető (felvigyázó, főmester) került, kiknek voltaképpen szavazati joguk sem lett volna a törvények merev betartása mellett. 1912-ben mintegy hat olyan virilista vett részt a megyei törvényhatóságban, akik „hatalom alatt álltak”, és nem volt képesítésből (érettségiből), vagy vagyoni helyzetből fakadó választójoga.12 A munkások kezelésében politikai vonatkozásban is sajátos helyet foglalt el a diósgyőri kincstári vasgyár. A gyár vezetőinek magatartására természetesen közvetlen hatást gyakorolt a kormányzat állásfoglalása, ami azonban mindvégig a Szabadelvű Pártnak (illetve a Munkapártnak) az állásfoglalását jelentette, még a koalíciós kormányzat idején is.13 A diósgyőri gyárban, bár kísérlet történt a szocialista jellegű munkásmozgalom megszervezésére, a szervezet — mely fel-felbukkan és egy-egy kimutatásban — inkább csak jelképesnek tekinthető.14 A szervezet működésének megakadályozása mindvégig jellemző. Az állami vasgyárak vezetői is állást foglaltak a munkások választójogával kapcsolatban.15 Figyelemre méltó a jellemzés, melyet — ennek kapcsán — adtak a munkásokról. „Az állami gyárak munkásai általában — írják — és különösen azok, akik mint felvigyázók, vagy előmunkások működnek . . . értelmi képesség és látókör tekintetében felülmúlják a kisgazda földműveseket”. Majd azt írják: „Erkölcsi érzet és jellem tekintetében munkás- osztályunk bármely más társadalmi osztállyal egyenlő fokon áll, sőt... a munkásosztályt jellemző jó tulajdonságok: komolyság, tudásvány, kötelességérzet, összetartás, ideálokért lelkesedés és áldozatkészség, a politikai jogokkal felruházandó munkásosztály révén, helyes irányítás mellett politikai életünk felfrissítéséhez vezetnek”. Végül hozzáfűzik: a munkásokkal szemben „nemzeti szempontból” nem lehet kifogás, „mert a munkások zöme érzésben, gondolkodásban és nyelvben jó magyar ember, akiknél kevés visszhangra találnak a munkásvezérek . . . lapos nemzetközi jelszavai.” Végső konzekvenciaként megállapítják: „Ha mindezek dacára az ipari munkásosztály összességének nem, hanem csak a kiválóbb munkásoknak vélem a választói jogot megadhatónak, véleményemben azon szemponton kívül, hogy az ipari munkásoknak megadott általános választói jog egyáltalában az általános választói jogot vonná maga után, amire népünk nem érett, az a körülmény vezérel, hogy az ipari munkások zöme anyagi helyzetének bizonytalansága miatt kívülről jövő befolyásolással szemben csak kevés ellenállást fejthet ki...” A tulajdonos (munkaadó) oldaláról történő befolyásolásról voltaképpen azok a meggondolások figyelhetők meg, ami a „hatalom alatt állókról” eddig is hangzottak. Sokkal lényegesebbnek tartják azonban a „szocialista pártszervezet” részéről történő befolyás lehetőségét. Az állami vasgyárak igazgatósága három meggondolás alapján tartja lehetségesnek a választójog megadását a munkásoknak: l.akik állandó tagjai olyan társpénztáraknak, 205
