Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Nemesik Pál: Adatok a borsodnádasdi munkásság betelepedéséhez, munkamegosztásához és migrációjához, 1864-1909

- trió-segéd = A hengerműben a hármashenger mellett dolgozó segéd.- vízhordó fiú = A gyáron belül nem volt ivóvíz, ezért a Liplich-féle kútról és a Csurgóról kellett az ivóvizet hordania a vízhordó fiúnak.- vorstreck-oHónál nyírósegéd = Amikor vorstrecket hengereltek, az előnyújtáshoz előbb el kellett vágni a hengerlendő anyagot.- zsírkenő segéd - A hűtött hengereket pálmazsírxú hűtötték, és ezt közvetlenül a csapra engedték rá. Ez nem volt azonos a bitumenes csapkenéssel.

A nádasdi munkásság migrációja (1894-1909)

A II. sz. munkásfelvételi napló megjegyzési rovatát áttanulmányozva lehetővé vált számomra, hogy újabb adatokat tegyek közzé a nádasdi munkásság migrációjától. A felvételi napló bőven tartalmaz olyan adatokat, amelyek nem kerültek átvezetésre a „fekete könyv”-be; ismeretes, hogy az csak 1902-től tartalmazta a munkások elbocsátásának okait.28 Míg a „fekete könyv”-be megbélyegző karakterű minősítéseket rögzítettek, addig a felvételi napló ezen túlmenőleg, sokkal szélesebb skálán közli a munkaviszony megszűnésének okait.

Csoportosítottam az okokat, és azokról táblázatos kimutatást készítettem a IV. sz. táblázat a. és b. részében.

Közlöm a munkaviszony megszűnésének indoklását, majd az indoklás legkorábbi előfordulását, és a munkások számát. Az adatok ismertetésével és elemzésével szeretném bemutatni a nádasdi gyár munkásságának munkakörülményeit, jelezni azt, hogy miért kellett távozni a munkásoknak a gyár kötelékéből.

Két szempont alapján csoportosítottam a megjegyzéseket: az első csoportban közlöm azokat az adatokat, amelyek a munkás magatartásában mutatkozó hiányosságokat tükrözik, és erre vezetik vissza a munkaviszony felbontásának okát. A másik csoportban a munkásmozgalmi tevékenység, a sztrájk is szerepel.

A munkás magatartása 149 esetben indokolta a felmondást, egyéb indokok alapján 282 dolgozó vált ki a munkáslétszámból.

Az adatokat összesítve 431 munkás távozásával kell számolnunk az 1894—1909 közötti időben. Ha 949 volt a felvett munkások száma, akkor máris kimondhatjuk, hogy másfél évtized alatt a felvett munkásság 45,4%-a cserélődött, elhagyta munkahelyét a saját hibájából, vagy egyéb gazdasági és politikai természetű oknál fogva. Általános volt ebben a szakaszban az ilyen nagy arányú fluktuáció. Míg egyik részről elcsodálkozunk az ipari munkásság fejletlen rétegénél a munka- és közerkölcs rendjét sértő magatartáson, a munkásréteg fejletlen közösségi tudatán, mely 149 munkás távozását okozta, a másik részről még szembetűnőbb, hogy milyen jelentős munkásréteget üldözött el a munkaadó, mert képtelen volt megtartani a kapitalizmus kezdődő imperialista szakaszában. A gazdasági élet szervezetlensége miatt kellett megválni munkásaitól.

Mindez csak általánosítás, de a tény az tény marad: ahol a munkásságnak közel fele nem természetes módon fluktuálódik, ott a törzsgárda nagyon szűk rétegben alakul ki. Az új ember betanítására mindig új energiát kell fordítani, s mire kezd a szakmához érteni, máris továbbáll. A nádasdi gyár vezetőségét az sem vigasztalta, hogy más rimái üzemeknél még nagyobb volt a fluktuáció, még károsabban hatott ez ki a termelés menetére.

Sajnos, csak a fluktuáció mértékére tudok adatokkal szolgálni, ugyanis nem jegyezték fel, hova távozott a munkás a munkaviszony megszűnése idején. Néhány esetben

165