Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Dömötör Sándor: A „kegyetlen betyárvilág” és Jáger Jóska balladája
tapasztalt perzekutornak sikerült őt lefülelni. A patai születésű Keskeny Istvány a bírák előtt így mondta el bujdosása történetét: Épen most múlt esztendeje, Miskoltz Városábul, a’ Katonaságtul megszökvén, egyenesen szülötteföldem felé jöttem. Utamban a’ Hasznosi Huta tájékán egy szénégető Embert észrevévén, annak szűrét, mely egy fa mellé vala téve, elloptam. Az erdőkön lappangván, az ősz bekövetkezésével Bogyi János és Kabók Ferentz Desertorokval a’ Nyikom nevezetű réten öszveakadván, egyes akaratval el tökéllet- tük magunkban, hogy Elek Comissarius Urnák Szurdoki csárdáját azon okbul, mivel ő szokta az ilyen Szegény Legényeket üldözni, kirabollyuk. (Részletesen el is mondja, hogyan történt meg a rablás.) Ezeken kivel meg vallom igazán azt is, hogy a’ múlt Ujj Esztendő napján virradóra Tot Ferentz kenyeres pajtásomat a’ Szt. Kuti Kortsma Házban tsupán azon okbul, hogy előtte való napon engemet meg vert, háromszor vágtam fejében az éles fejszét. Agyomvágtam, aki halomba dőlvén, egyszeriben szörnyű háláival halt meg. Ezelőtt mintegy két hetekvel Szép András és Bogyi vagy Jójárt János társaimval újra öszve szövetkeztem és egy ösméretlen Hasznosi Embert a Hasznosi Erdőben meg támadtunk. Halálos fenyegetődzés között szűrétül, lajblijátul, kalapjátul meg fosztottuk. Ugyanazon napon egy más hasznosi Embert hasonló rabló módon szűrétül és lajblijátul meg fosztottunk. A nálam levő karabélyt Kaparó Pusztáján adta nekem Gosztonyi Ur Juhász Bojtárja András, a’ benne levő töltést pedig valamint máskor több töltéseket az Erdőkön adtak nekem a Kerülők, akiket én nem ösmérek, neveiket nem tudom. Három esztendei katonáskodásom alatt ötször szökvén meg, két ízben meg páltzáztattam, harmadszor Generel Pardonra mentem vissza a Regerementhez, negyedszer nyoltzszor fel és le vesszőt futottam. Egyéberánt büntetve nem voltam. A bújdosók tetteit erőszak és kegyetlenkedés jellemezte. A népek ezért féltek tőlük, ezért féltek feladásuktól. „Csikós másként Tott Istvány, nőtelen, 25 esztendős, Gyöngyöshalászi születésű Herczek Ferdninánd lovas ezredbéli obsitos katona” keresetlen szavakkal mondja el Keskeny Pistával közösen elkövetett gyilkosságuk történetét. „Keskeny Istvány és Bógyi János szökött katonákval ezelőtt néhány hetekvel a’ verebéli csárdában megösmérkedvén, midőn a’ csárdábul kijöttünk volna, Bógyi János Pajtásom igy szólított meg: „B .... az........., itt megy egy tari ember, aki engem sokat megvert, verjük meg.” Elindulván a’ tari ember után a’ tari hid mellett Keskeny Istvány baltájával Király András tari ember felé vágott. Elhibázván az ütést, én ütöttem fejszefokkal hátba. Ütésem után egyben mellém ugratott Bógyi János, aki a’ tari embert pisztollyal mellbe lőtte. Mind a’ hárman addig vertük aztán baltáinkval, mig meg nem holt. Tavaly voltam fogva káromkodásért. Harmintz botokval büntettettem meg.” A vallomásokban rögzített tények azt mutatják, hogy Keskeny Pistát nemcsak a katonaságtól való szökése, hanem inkább erőszakoskodó hajlama tette bűnözővé. A juhászoktól és a kerülőktől fegyvert, lőszert, eleséget kapott, megfelelő ruhához azonban nehezen jutott. Bujdosó pajtásainak is a ruhaszerzés okozott problémát. Szükségükben még az emberöléstől sem riadtak vissza. 1817. április 8-án Ragó István 20 esztendős hasznosi lakos vallja, hogy „két héttel ezelőtt világos nappal az hasznosi erdőben levő két vár között járt, amikor Kesekny Istvány és három ösméretlen társai szörnyű káromkodások közt nálok levő Pisztolyaikkal, Puskáikkal, fejszéjeikkel, bottyaik- kal megtámadván, halálos fenyegetőzéssel mhájának által adására kényszeritették. Szűrétől és lájblijától ezen nagy Zsiványok által erő hatalommal meg fosztatott.” 140
