Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
a földesúr. Kezdetben még örültek is a cserének, mert így legalább megszabadultak a földesúri szolgáltatásoktól, viszont most már visszavonhatatlanul a földesurak kezébe került az egész határ. „Egyes községek határában a szántó az ármentesités által megtízszereződött, az ötszöröződés pedig átlagosnak tekinthető. Karcsa 1853-ban 1004; 1925-ben 5048 hold miközben a használhatatlan terület 4580 holdról 409 holdra csökkent. Egy másik, történetesen 1903-ból származó kimutatás viszont azt rögzíti, hogy mennyi föld jutott egy-egy földbirtokkal rendelkező családra, ha leszámítjuk a 15 holdon felüli birtokokat, és igy veszünk átlagot. Bodrogközben az átlag 6,1 —1,7 hold között volt; Karcsán 2 hold. Ha a karcsai kisbirtokosok számát beszorzom kettővel, 370 holdat kapok. Ez a számítás matematikailag nem „zár” ugyan teljesen, de elsősorban azért nem, mert az eredetileg is vízmentes föld egy része, ha nem a nagybirtokosok, de a 15 holdnál többet bírók kezén volt, másrészt viszont bizonyos, korábban közös, később felosztott ártéri legelők stb. mégiscsak a kistulajdonosoknak jutottak a mentesítés után.”14 Hogy elfogytak a vizek, nehezebb lett a megélhetés. Most már a földművelésből kellett megélni. De a saját föld nem termett annyit, hogy a család létszükségleteit biztosítsa, ezért a környező nagybirtokon kellett munkát vállalni a falusi szegénységnek. Ez azonban nem mindenkinek sikerült, mert az uradalmakba a házzal és kevés földdel rendelkezők nem álltak be cselédnek, részes-, napszámosmunkát pedig nem mindenki kapott. Lehetőség lett volna a kivándorlásra, mert ebben az időben igen erős volt ez a hullám, azonban ehhez pénz kellett, s azt nem mindenki tudta előteremteni. Hogy milyen helyzetben volt a falu, azt bizonyítja Legenyei Bodnár Péter 1903-ban megjelent Bodrogköz a kivándorlás szempontjából című munkájában tett megállapítás, mely szerint: „Karcsa . .. rendkívül szegények, kevés igényűek; földrajzi fekvésénél fogva ez Bodrogköznek legelszigeteltebb községe, s itt az emberek még majdnem honfoglalás korabeli gondolkozással bírnak ... valósággal megadással viselik sorsukat, mely talán legnehezebb az egész Bodrogközön.”15 A fenti megállapításon nem csodálkozhatunk. Valóban megadással kellett viselni sorsukat, mert az 1898-as földosztó agrárszocialista mozgalomban való részvételük miatt — az egész falu részt vett benne — nagy árat fizettek, igen súlyos büntetést kaptak. Kénytelenek voltak hallgatni azért is, mert a nagybirtokon másképp nem kaphattak volna munkát, márpedig munkaalkalom csak ott kínálkozott, és a családot el kellett tartani. Tulajdonképpen nem sokat változott a helyzet a két világháború között sem, hacsak azt nem tekintjük változásnak, hogy jónéhányan odamaradtak az első világháborúban. Annyival könnyebb volt a gazdasági helyzet, hogy a nagybirtok egyre gyakrabban kényszerült parcellázásra a két világháború között, s így a karcsai parasztságnak lehetősége nyílt a saját földterület növelésére. Óriási erőfeszítés, akarat kellett ahhoz, hogy a megvásárolt földek árát kifizethessék, de nem volt más megoldás. Vállalni kellett a bankhitelt, a kamatokat, a nélkülözést, ha alkalom kínálkozott a földvételre. így azután 1935-re a birtokviszony így alakult a faluban: 1 kát. holdnál kisebb birtok 45 6,3% 1—5 kát. holdig 170 24,-% 6-30 kát. holdig 130 18,4% 30-100 kát. holdig 3 0,5% 100—1000 kát. holdig 2 0,2% 1000-nél nagyobb birtok 2 0,2% Mezőgazdasági munkás 133 18,8% Gazdasági cseléd 234 31,6% összes családok sz.: 8* 709 100 %'6 115
