Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kállay István: Kossuth ügyvédi évei Zemplén megyében, 1824-1832
kapcsolatos egyéb közigazgatási cselekményeken kívül a szolgabírónak önálló ítélőszéke is volt.3 A fenti beadványt Szentgyörgyi Borbála hagyatékiosztály ügye követi (2. sz. irat). Ez tulajdonképpen három iratból áll: A) Szentgyörgyi Borbála folyamodványa a főszolgabíró és az esküdt kiküldetése iránt. B) A kiküldetést elrendelő különös gyűlési határozat. C) A deputáció jelentése. Az A) alatti irat feltehetőleg Kossuth alkotása. A perirat rendkívül érdekes: Kossuth a per előkészítése során a per tárgyának „kivilágosítását” kéri, ma úgy mondanánk, hogy a tényállás tisztázását. Erre azért volt szükség, mert az örökösnek nem volt „írásbeli cont- ractusa”, amelyre a keresetet alapozni kellett. A „kivilágosítás” az örökhagyó földmérői munka árának mennyiségére és lekötelezésére irányult. Ez a per előkészítése során olyan cselekmény volt,4 amelyet Torday sem ismer könyvében. Itt Kossuthnak egy, a mindennapok ügyvédi gyakorlatát meghaladó mesterfogásával állunk szemben. Ez abból következett, hogy az ügyvédnek a perben igen nagy szerep jutott, hiszen az egész írásbeli eljárás tulajdonképpen a két ügyvédnek a vitatkozásából állott, amelyet csak néha szakított meg a bíró valamilyen közbevetett ítélete. A B) alatti határozat peren kívüli megoldásra céloz: a főszolgabíró jáijon el, intézze el a munka kifizetését és adjon erről jelentést. A megyei bíróság a célszerűséget tartotta szem előtt. A C) alatti jelentésből megtudhatjuk, hogy a peren kívüli elintézés nem járt sikerrel, a megegyezés nem jött létre. Ezért „alázatos vélekedésünk szerint” a panaszló örököst perre kell utasítani.5 Az 1827. június 26-i kereseti kérelem (5. sz. irat. Kossuth műve?) ellentétben az 1. sz. irattal, konkrét. A tőkét, a törvényes kamatot és a perköltségben marasztalást, illetve a végrehajtás során lefoglalást kér. A végrehajtásnak külön közege nem lévén, arra minden első fokon eljárt bíróság, így a szolgabíró is, illetékes. A végrehajtást szintén kiküldetés alapján végezték. A végrehajtásra kiküldött személyek közlik a felekkel, legalább 15 nappal előbb, a végrehajtás napját. A kitűzött napon a helyszínen megjelentek a kiküldött személyek (pl. a szolgabíró és az esküdt), a felperes és az alperes (esetleg ügyvédjeik) és bizonyos meghívottak (szomszédok, falusi tisztviselők, mint tanúk). Az egész eljárásról jelentés készült a megyének és bizonyságlevél a feleknek.6 1828. március 11-én vallotta Kossuth Lajost Balásházy Tamás ügyvédjének (4. sz. irat). Az ügyvédvallás a megbízó és az ügyvéd közötti magánjogi szerződés, amelyet a megyei közgyűlési jegyzőkönyvbe vezettek be. A teljhatalmú megbízott (plenipoten- tiarius) a megbízónak a perben és azon kívül képviselője, aki azonban megbízója tudta nélkül egyezséget nem köthetett, a per tárgyáról le nem mondhatott, esküt nem ajánlhatott. Így vallotta Balásházy Tamás Kossuthot Füzesséry Ágoston alszolgabíró és esküdje előtt ügyvédjének. A törvény ugyanis megengedte, hogy ki-ki ott vallhasson ügyvédet, ahol könnyebben tehette, így többek között a szolgabíró és az esküdt előtt is. Ezeknek az ügyvédállást jelenteniük kellett a törvényes gyűlésnek, mert az ügyvédvalló levelet ame- gye közönsége nevében és pecsétje alatt adták ki.7 1828. október 11-én kelt a gróf Schmidegg Ferencné konvenciós juhásza és társai elleni perben felvett tanúvallatási feljegyzés (5. sz. irat). Több vádpont irányul Borsos János gazda ellen, ezzel logikátlanul keveredve váltakoznak a konvenciós juhász elleni panaszok. A juhász ellen irányul az első bekezdés, majd lentebb csak a vádak olvashatók. Borsos engedte meg a juhásznak, hogy ötvenen felül tartson juhokat. Kossuth az ügyben mint a grófné ügyvédje volt érdekelve. 78
