Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között

Mezőzombornak (103,4%) volt. Növekedésükben elsősorban a vasútnak és a cukorgyárnak volt meghatározó szerepe.

Figyelemreméltó Sátoraljaújhely gyarapodása (98,8%), melynek lakosságszáma 1910-re így 19 780-ra emelkedett.

Tokaj-Hegy alj a településeire általában a stagnáló népességszám volt a jellemző 1869-1910 között, bár helyenként szerény mértékű növekedést (Tárcái, Bodrogke- resztúr, Bodrogolaszi, Olaszliszka), s négy község esetében jelentős fogyást tapasztaltunk (Károlyfalva, Tállya, Erdőhorváti, Tolcsva).

Hegyköz valójában már 1869-től kezdve elvándorlási terület volt, így alig akadt itt olyan község, melyben ne csökkent volna jelentős mértékben a lakosság száma. Néhány esetben már pusztító méretűvé vált a kivándorlás, hiszen a negyven év alatt Vily lakossága 33,9%-kal, Filkeházáé 25,3%-kal és Nagybózsváé 24,4%-kal csökkent.

Magyarország népsűrűsége a nagyméretű népességnövekedés hatására 81,8 fő/km2-re emelkedett. A vizsgált terület átlagos népsűrűsége jóval elmaradt ettől az értéktől (13. ábra). A kiegyenlítődési tendenciák miatt azonban némileg csökkentek a régión belüli népsűrűségi különbségek. Tokaj-Hegyalja maradt továbbra is a legsűrűbben lakott terület, de ezen belül Szerencs vidékén, másrészt Sátoraljaújhely közvetlen környékén alakultak ki népsűrűségi gócok. Taktaköz és Bodrogköz népsűrűségi értékei emelkedtek leginkább. így a néhány évtizeddel azelőtt még nagyon ritkán lakott Bodrogközben a legalacsonyabb népsűrűségi érték (Tiszakarád 42,5 fő/km2) is meghaladta az országos átlag felét.

4*

51