Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között
A kilencvenes években a kivándorlás gócterülete délre helyeződött át. Sáros, Szepes megyék mellett Gömör, Abaűj-Torna, Zemplén és Ung megyékből indultak a legtöbben a tengerentúlra. Abaúj-Torna vármegyében a múlt század utolsó évtizedében a 13,1%-os természetes szaporodás ellenére a tényleges szaporodás értéke — a kivándorlás miatt — csak 3,5%.3 3 A kilencvenes évek elejéig Zemplén vármegye magyar népességű járásait a kivándorlási láz még alig érintette (3. táblázat). Ettől kezdve azonban a magyarok aránya is fokozatosan emelkedett. A magyar népességű Cserehát és Hegyköz után a kilencvenes években a Bodrogközt, majd a századforduló után Tokaj-Hegyalját és Szabolcs vármegyét is elérte a kivándorlási hullám. 3. táblázat Zemplén megye kivándorlási statisztikája 1879-1892 között Járás Kivándoroltak Visszatértek Távolmamaradtak A járások népessége 1880-ban Varannói 5 887 2018 3 869 22 259 Homonnai 4 527 1892 2 635 29 996 Gálszécsi 4 335 1163 3 172 27 762 Nagymihályi 3 937 628 3 309 31 591 Sztropkói 1 940 395 1 545 12 527 Szinnai 1 255 306 949 21 885 Sátoraljaújhelyi 1 173 212 961 38 364 Bodrogközi 379 53 326 38 031 Tokaji 355 43 312 18 123 Szerencsi 152 8 144 34 637 összesen: 23 940 6718 17 222 275 175 Forrás: Ballagi Géza: i. m. 9. old. és jegyzetek: 18. A bodrogközi kivándorlást 1903-ig követte nyomon szociológiai tanulmányában Legenyey Bodnár Péter.34 Szemtanúként élte végig a kivándorlás szórványos jelentkezését, s megfigyelhette azt, hogy az uradalmak szorításában miként vált az egész Bodrogközben általánossá a kivándorlás. Plasztikusan megragadta a kivándorlási hullám földrajzi terjedését,35 ütemét, ahogyan az Zemplén és Ung szlovák és kárpátukrán területeiről a nyelvhatáron átlépve elérte a Bodrogközt, s terjedt tovább Tokaj-Hegy alj a majd a Nyírség irányába. A kivándorlás 1903-ig főleg Észak-Bodrogközben volt a nagyobb arányú, de a mai országhatáron belül is jelentős volt Dámóc (41%), Riese (15%), Zemplénagárd (15%), Nagyrozvágy (13%), Cséke (10%), Láca (9%) lakóinak menekülése.36 Akivándoroltak közül természetesen sokan visszatértek, ennek ellenére Dámóc község lakossága például 791 főről (1890) a századfordulóra 728-ra, 1910-re pedig 673 főre csökkent, pedig évente a természetes szaporodás 5—10 fő volt.37 A XX. század első éveiben — egészen a világháború kirobbanásáig — Magyarország népességnövekedése meghaladta az 1%-ot (a régi országterületen a 0,8%-ot), pedig a kivándorlás éppen ezekben az években volt a legnagyobb (4. táblázat). A XX. században új területekre teijedt ki a kivándorlás. 1899-ben a felvidéki megyéken (Zemplén: 4167 fő, Sáros: 3966 fő, Szepes: 3360 fő, Abaúj-Torna: 3321 fő, Ung: 2417 fő, Gömör: 1253 fő) kívül még csak az erdélyi szász megyékből (Brassó: 1878 fő, Szeben: 1204 fő) volt jelentősebb kivándorlás.38
