Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Süli-Zakar István: Tokaj-Hegyalja és környékének népmozgalma 1787-1970 között

Abaúj és Zemplén vármegyékben a nyolcvanas évek elején a születések arányszáma 45, a halálozásoké 32%c körül alakult.22 Ez magas, kb. 13%e-es természetes szaporodást eredményezett e megyéknek, mely csaknem megegyezik az országos átlaggal, ennek ellenére a tényleges szaporodás értékei már jóval alatta maradnak a magyarországi átlagnak. Ez azt bizonyítja, hogy e megyék jelentős népességkibocsátók lettek: a nyolcvanas években még inkább a belföldi vándormozgalmat növelték, a küencvenes évektől kezdve azonban már főleg a kivándorlás apasztotta itt a népesség számát.

Magyarország mai területén a népesség 1880—1890 között 12,8%-kal nőtt. Ennek megfelelően növekedett a Taktaköz és a Bodrogköz keleti s nyugati szélén levő települések népességszáma is (9. ábra). A Bodrogköz belső részén — a szántóterület növekedésének megfelelően — 30—40%-kal is emelkedett a lakosság száma a gazdasági cselédek betelepítése révén (Karcsa, Nagyrozvágy, Felsőberecki, Karos.)2 3

9. ábra

Hegy alja egyes településeiben is jelentősebb népességnövekedést látunk. Ezekben a községekben azonban már nem a mezőgazdaság intenzívebbé válása volt a népgyarapodás alapja. A kiépített vasútvonalak mentén a közlekedésnek és a fellendülő kereskedelemnek volt népességnövelő hatása. Szerencsen és környékén ezt még a cukorgyár építése is fokozta. (Szerencsen tíz év alatt 83, Bekecsen 41,6 és Mezőzomborban 20,5%-kal nőtt a lakosság száma.) Máshol a kőbányászat nagyarányú fejlesztésének volt népességnövelő hatása (Bodrogkeresztúr, Bodrogszegi, Olaszliszka).

44