Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kun László: A szocialista konszolidáció első hetei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1956. november 4-19
mal fenyeget. Mindezt nem tűrhetjük tovább . .. saját érdekünkben meg kell indítani mindenütt a termelő munkát, hogy megakadályozzuk egy uj infláció kialakulását... El kell vennünk a fegyvert azoktól, akiknek erre nincs hivatalos engedélyük, hogy gátat vessünk minden újabb vérhullásnak. Aki az eddigi rendeletek értelmében ezt nem teszi meg, törvényes utón fogjuk szigorúan felelősségre vonni. Véget kell vetni uj népi rendszerünket támogatva minden szovjet- és kormányellenes tevékenységnek, egyéni és csoportos terrorakciónak, a törvényes rend és nyugalom érdekében . . . Mélységes meggyőződésem, hogy csakis ezen az utón haladva, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt támogatva — aki magáévá tette helyes, jogos gazdasági politikai és szociális követeléseinket és küzd azok megvalósításáért — érhetjük el helyes céljainkat, biztosíthatjuk a munkás-paraszt hatalmat és annak megszilárdítását.” Ezt követően megkísérelte Földvári magát és a megyei munkástanácsot elhatárolni azoktól a polgári jobboldali csoportoktól, melyek rá és a megyei munkástanács tagjaira hivatkozva kíséreltek meg szervezkedni a kormány ellen, hangsúlyozva: „Kötelességem kijelenteni magam és tanácstagtársaim nevében, hogy mi az októberi napok óta és ma is — a munkás-paraszt hatalom, a törvényes rend és nyugalom, a szocializmus mellett és minden vérontás ellen foglaltunk állást. A munkás-paraszt hatalmat, a magyar sajátosságoknak megfelelő szocializmust, a nemzeti függetlenséget... a népek közötti egyenjogúságon és érdekeik kölcsönös figyelembevételén alapuló barátságot és együttműködést akarunk.”129 Földvári rádiónyilatkozata — bár tartalmazott néhány revizionizmusig tágítható kitételt, az alapvető, rövidtávú feladatok megoldását tekintve egészében rendkívül konstruktív volt. Ugyanilyen konstruktív állásfoglalás alakult ki a megyei munkástanács november 19-i ülésén, melyen lényeges megállapodások születtek. A diósgyőri üzemi munkástanácsok támogatását elnyerve ugyanis Földvári a megyei munkástanács testületi ülésén is sikerrel tudta realizálni azokat a politikai feladatokat, melyek megoldására vállalkozott. A megyei munkástanács elhatározta: „1. A termelő munka azonnali megindítására, a törvényes rend és nyugalom megteremtésére szólítja fel az üzemi, járási, városi munkástanácsokat, megyénk munkásait, parasztjait, értelmiségét, fiataljait, mert ez az egyetlen biztosítéka annak, hogy kilábaljunk jelenlegi súlyos gazdasági-politikai helyzetünkből ....................................... 3. A megyei munkástanács össze fogja hangolni a megyében kidolgozott helyes, jogos gazdasági, szociális és kulturális követeléseket és amit e követelésekből a megyében teljesíteni lehet, azok valóraváltása érdekében teljes erőből fog küzdeni... Az olyan jogos követelések érdekében, melyek végrehajtása az ideiglenes Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány feladata, küldöttséget indit Budapestre, vagy megkéri Kádár János miniszterelnököt, hogy jöjjön Miskolcra .. .”130 A munkástanács határozata azonban — alapvető konstruktivitása ellenére, sok politikailag homályos elemet tartalmazott. Nem derült ki belőle egyértelműen, hogy mit tartottak jogos követelésnek és mit nem, és hangsúlyozták, hogy a követelések, valamint a sztrájkjog mellett kitartanak. Ez az állásfoglalás lehetővé tette a határozat olyan értelmezését is, hogy a szovjet csapatok kivonását, a semlegességet stb. most a kormányra gyakorolt nyomástól, illetőleg a kormánytól várják, s politikailag nyitva hagyta az utat a munkástanács számára jobbra is és balra is. Mégis, a rövidtávú feladatokat tekintve a megyei munkástanácsinak leválását jelentették arról a politikai vonalról, melyet a KMT képviselt mind karakterisztikusabban. November 19-én megválasztották a megyei munkástanács új elnökségét is. A megváltozott viszonyokat szimbolikusan jelezte, hogy a megyei munkástanács nem a 272
