Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Kun László: A szocialista konszolidáció első hetei Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, 1956. november 4-19
vívmányai mellett, azonban kinyilvánítja Zemplénagárd község dolgozóinak azon kívánságát, hogy helyes lenne országunkban az egypárt rendszer helyett több demokratikus pártrendszer bevezetése és koalíciós kormány alakítása ... Aggályait fejezi ki az egypárt rendszer további fenntartása iránt, mert attól tart, hogy annak esetleges fenntartása ugyanazokhoz a hibákhoz vezetne, mellyel a Rákosi-féle önkény alatt megtörténtek.”54 A fenti és a hasonló politikai fenntartások két összetevőből fakadtak: volt bennük bizonyos aggodalom a korábbi agrárpolitikai és szövetségi politika terén elkövetett hibák újraismétlődése miatt, ugyanakkor visszatükrözték azt az ideológiai zűrzavart is, mely az ellenforradalom alatt és után kialakult. Megítélésünk szerint azonban — legalábbis a szubjektív szándékot tekintve — különbséget kell tennünk a többpártrendszer polgári restaurációs célzattal történő visszaállítására irányuló törekvések, valamint azok között a nézetek között, melyek a szocialista építés során elkövetett hibák megismétlődésének ellenszerét látták a többpártrendszerben. Ezek a munkástanácsok elismerték a kormányt, és ezen az alapon részkérdésekről lehetett vitatkozni — annál is inkább, mivel a többpártrendszer-egypártrendszer kérdése a kormány részéről is nyitott alternatíva volt. A legkomolyabb fenntartások az elbocsátott-leváltott tanácsi vezetők személyei körül alakultak ki. A megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság november 7-i rendelkezése után gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a leváltott tanácsvezetők visszaállításának sok községben nincsenek meg a feltételei — részben a tanácsvezetők ellen felszított közhangulat, részben pedig amiatt, mert valóban népszerűtlenek voltak a községek lakossága előtt. A Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság a személyi kérdéseket már ebben a periódusban alárendelte a konszolidáció érdekeinek és arra az álláspontra helyezkedett, hogy „amennyiben a ... lakosság nem kívánja a községi tanácselnök további működését, úgy azt jelezzék a járási tanács végrehajtó bizottságának és addig, amig intézkedés történik, a vb-titkárt bízzák meg az ügyek intézésével.”55 Ha pedig mindkét választott tisztségviselőt eltávolították, a tanácsapparátus legalkalmasabb dolgozójának ideiglenes megbízását javasolták.56 Politikailag ez azt jelentette, hogy kiiktatták — legalábbis átmenetileg - a kisközségi munkástanácsok és a megyei vezetés egyik leglényegesebb konfliktus-forrását. Sok községben ugyanis nem általános a szocializmussal, vagy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal, hanem egyes helyi vezetőkkel szemben éltek a lakosságban — sokszor a munkástanács, vagy egyes személyek által szított, de mindenképpen létező — fenntartások. A Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság fenti állásfoglalása alapján sok községben a kormányt elismerő munkástanácsok megtagadták az eltávolított tanácsvezetők visszahelyezését. Fancsal községben pl. november 12-én a munkástanács a kormány elismerése mellett átalakult Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottsággá. A munkástanács elnöke előadta, hogy a járás részéről a követendő utasításokat megkapta. A községi tanács elnökét vissza kell helyezni tisztségébe. A jegyzőkönyv szerint a tanácselnök hivatalát már el is foglalta. A munkástanács és az 500-as lélekszámú község mintegy 60 jelenlévő lakosa a kérdést megvitatta és arra az elhatározásra jutott, hogy „a járás utasítását, illetve annak végrehajtását, a kijelölt személy munkába állítását eldobja, illetőleg nem fogadja el, mert... munkába állításával, a kormány által megadott forradalmi vívmányokat a fenti személy esetén nem látjuk biztosítottnak.” Felszólították a járási tanács vezetőit, Jöjjenek ki és falugyűlésen tárgyalják meg a kérdést, a falu dolgozóival, hogy az esetleges nézeteltérés, csorbát nem szenvedve egyenes és a népnek megfelelő vágányba terelődjön.”57 A községi munkástanácsoknál megindult személyi változásoknak azonban már ekkor súlyos negatívuma volt, hogy sok e csoportba tartozó kisközségben a munkástanács 252
