Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Bársony István: Adalékok a Szabolcs megyéből Abaúj, Borsod és Zemplén megyékbe irányuló jobbágymigráció kérdéséhez a XVIII. század első évtizedeiből

ján is csak többé-kevésbé lehetne megrajzolni, de az irodalmi adatok is elég kedvezőtlen helyzetről tudósítanak. 1685-ben Borsod megyében — Miskolcot nem számítva — 780 pusztán álló házzal szemben csak 489 parasztházban laktak. 1697-ben a regéci uradalomban összesen 1050 telket írtak össze, amelyből szabad, jobbágy és taxás telek címen lakott volt 553, elhagyott 497. Abaújban azonban például nem a háborús viszonyok okozták a legnagyobb pusztítást, hanem a pestis. 1711-ben a pestisben elhunyt 12 éven felüliek száma (a szikszói járás adatai nélkül) 12 375 volt. A házak pusztán hagyása azonban természetesen itt sem jelenti a népesség pusztulását is. Az 1715. évi összeírás conscrip- torai szerint a Zemplén megyei telkeken található sok ép házat az utóbbi években hagyták lakatlanul gazdáik, s szöktek a Tisza vidékére.

Az ország egészéhez hasonlóan jelentős fluktuáció jellemzi e vidék népességét is. Kedvezményekkel igyekeznek növelni az adófizetők számát. Borsod bizonyos időre elengedte az új telepesek adóját. Kollonics 1689-ben arról értesítette a vármegyét, hogy a töröktől visszahódított területekre települni akaró idegeneknek ötévi, hazaiaknak háromévi adómentesség engedélyezhető. Szükség is volt a kedvezményre, mert 1683-ban az oszláriak adóik mérséklését kérik: noha alig szállták meg a falut, a sok adózás miatt újra pusztán kénytelenek hagyni. 1691-ben Szederkény, 1700-ban Tárd, 1701-ben Dorogma Herep nevű határrésze, 1703-ban Valk puszta kezd betelepülni. Abaúj 1701-ben két-, 1724-ben háromévi adómentességet biztosított a portális és a megyei adó alól. Borsod 1702-ben már szigorító intézkedést hozott a szabadköltözéssel kapcsolatban. Ez utóbbira azért volt szükség, mert az új lakosok, kedvezményezett idejük kitelvén, igyekeznek tovább- állni, a terheket a helyben maradókra hárítva. Aszaló 1696. évi összeírásában a földesúr bírója és az udvarbíró eskü alatt vallotta, hogy a városban levő üres házak lakói különböző helyekre szétszéledtek. 1711-ben a regéci uradalomban a nagy lakatlanság miatt az instrukció azt írja, hogy az egész gazdasági előmenetel és haszon attól függ, hogy elég jobbágya van-e az uradalomnak? Ezért a meglevők sanyargatása büntetés terhe alá esik, sőt mindent el kell követni, hogy a telkekre új jobbágyok jöjjenek — hangzik a cél, illetve a szándék az instrukcióból. Emellett azonban ugyanakkor 1715-ben a Lövőben élő egyetlen lakos is el akar költözni a megyei terhek miatt. Mezőnyárádon egy lakost találtak az összeírok, de az is azt mondta, hogy visszamegy a Dunántúlra, ahonnan jött.

1711 óta még túlságosan kis idő telt el az igazán számottevő stabilizálódáshoz, ezért Borsod 1715 októberében írásban kéri a nádort és az ország főtisztségviselőit, hogy a romlásra és szinte végpusztulásra jutott vármegye terheinek könnyítésében járjanak közre, akik meg is ígérik ezt! Hasonló utat jártak végig másfél évtizede a zempléniek, akik a karlócai békekötést követően menesztettek követséget, küldöttséget Bécsbe: sikerrel. Ezután viszont a szomszéd megyékkel került összeütközésbe a megye, amelyek a Hegyalja kedvező gazdasági helyzetét emelték ki. A híres szőlők azonban a folytonos háborúskodás következtében jórészt parlagon hevertek és felújításukra — mondja a vármegye válasza — az akkor gyér számú népesség nem volt elég.21

Az elpusztult, elköltözött, elszökött lakosság helyére e vidéken is két nagy forrásból érkezett az utánpótlás. Részben a közelebbi, távolabbi megyékből (emlékezhetünk a Békésből ideköltözöttekre, vagy a Dunántúlról érkezett mezőnyárádi lakosra!), részben pedig a szomszéd országokból. A belső népmozgás, a bevándorlás és betelepítés, valamint a természetes szaporodás együttesen állítja majd helyre az egész ország, s három megyénk népességviszonyait is. E táj jobbágymigrációja szempontjából igen lényeges tényezőnek tartjuk az egykori Rákóczi-birtokok tulajdonviszonyainak változásait, a birtokigazgatás és szervezéséhez szükséges időt is.

Amikor az alábbiakban közöljük az 1698 és 1723 közötti negyedszázadban Szabolcsból Abaúj, Borsod és Zemplén megyékbe költöző, szökő jobbágyok nevét, régi és új

23