Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Vargáné Zalán Irén †: A miskolci zenei élet kibontakozása a felszabadulás után
A személyi járandóságból tűnik ki igazán, hogy az együttest, mind a város színházi, mind zenekari igényeinek művészi megoldására szánták. II. Dologi kiadásként: hangversenyrendezés költségeként 45 000 pengő, kottaanyag beszerzésére 20 000 pengő, felszerelési tárgyak pótlására 5000 pengő, hangszerek beszerzésére 20 000 pengő, könyvtári anyag beszerzésére 2000 pengő, vegyes — különböző kiadásokra 5000 pengő. Kiadásokra tehát összesen 604 000 pengő szerepelt előirányzatként az augusztusi tervezéskor. Bevétel: A színigazgató által térített zenekari illetmény 150 000 pengő, hangversenybevétel 300 000 pengő, pártoló tagoktól tagdíj 2000 pengő, egyéb bevétel 483 000 pengő. Rögtön hiányként mutatkozott 121 000 pengő, amelyet Miskolc thj. város színügyi bizottságától kértek a „kultúradó” terhére.25 Visszatekintve nagy bátorságra valló tett volt az akkori körülmények között pénzügyi tervet készíteni, amikor a pénz számértékét alig lehetett kifejezni a napról napra emelkedő romlásban. Bátorságukra vall, hogy 1945. augusztus 30-án újból tartottak szimfonikus hangversenyt klasszikus és romantikus művekkel. A megnyitó beszédet a polgármester mondta. A lapok megfelelő módon méltatták az eseményt, de ismét Filharmonikus Zenekarnak nevezve az együttest: „A Miskolci Filharmonikus Zenekar, amely az elmúlt szezonban 4 önálló hangversenyen fővárosi nívót elérő színvonalat mutatott be, ezúttal ismét szép műsorral lepte meg hallgatóit. Legszebben a Beethoven 1. Szimfónia előadása sikerült. A műsoron szereplő művek között Berlioz Rákóczi indulója nem indult azzal a hévvel, amit vártunk, de a befejezés teljes mértékben magával ragadó volt.”2 6 Az egykorú iratok szerint a színház 150 000 pengőért megvette a hangversenyt és a zenészek fejenként „előlegként” 3650 pengőt felvettek, és ezt eredeti aláírásukkal igazolták.2 7 Hasonlóképpen elismervény tanúskodik arról, hogy az augusztusi és részben az októberi hangversenyre való készülés „munkadíja előlegeként” 2000 pengőt „köszönettel” felvettek.28 A nevekkel való játék példája, hogy 1945 szeptemberében ismét Miskolc városi Zene és Dal Egyesületként léptek a zenekedvelő közönség elé taggyűjtési szándékkal. Nem tagsági díjat kértek, csupán annyit, hogy az egyes hangversenyekre a pártoló tagok előre váltsák meg a helyüket. „Mindenkinek megvan a kedvenc helye, ezekre az egyesületi pártoló tagok elővételi jogot kapnak.”29 1945. november 23-án közgyűlést tartottak, amelyen elfogadták a Miskolc városi Zene és Dalegyesület alapszabályát. Az alapszabály 18 pontban gondosan, pontosan fejtette ki célját, „a demokratikus alapokon felépítendő magyar zenekultúra fejlesztését”. Körvonalazta az anyagi alapokat, a működő és pártoló tagok kötelességét, a tisztikar jogait, egyszóval mindent, amit a törvényes, a célokat jól szolgáló működéshez szükségesnek tartottak. A4. § kimondta azt a nagyon fontos alapelvet, hogy a hangversenyek jövedelméből és a közönség támogatásából kívánják megtéríteni a karnagy és a zenekari tagok munkabérét. A 6. § a működő és pártoló tagokról szól, akik belépésükkel kötelezettséget vállalnak hangversenyenként legalább 1 db jegy megváltására. A tisztikar jogainál megszabták az elnök utalványozási jogát 100 000 pengő erejéig. Ez az összeg azonban napról napra kisebb értéket jelentett. Az egyesület körpecsétjével ellátott iraton Miskolc thj. város Zene és Dalegyesülete, Gránát József és Nagy Ferenc aláírása szerepel eredetben.30 227
