Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Bogár Károly: A miskolci csata és jelentősége a Tanácsköztársaság harcaiban
A győzelem tényezői, hatása és jelentősége A miskolci csata volt a munkásezredek első nagy erőpróbája. A proletár katonákat nagy felelősségérzettel töltötte el a tét nagysága. A siker vagy kudarc mindenképpen nagy erkölcsi-politikai hatást gyakorolt az ország népére, a Vörös Hadsereg valamennyi harcoló egységére. Az elért sikerek annak az óriási lelkesedésnek voltak köszönhetők, amelyet a hadseregbe a munkáscsapatok vittek be. A magyar Vörös Hadsereg összetételénél fogva munkás- és paraszthadsereg volt, amelynek tagjai azonban nem képviseltek egységes ideológiát. Egyes részei tudatosan, részben ösztönösen forradalmiak voltak, de voltak nacionalisták, reformisták is, miként a polgári lakosságban, úgy a hadseregben is erős volt a Szociáldemokrata Párt befolyása, amely évtizedeken át úgy nevelte a tömegeket, hogy majd egy békés fejlődés visz el a szocializmushoz, és a KMP négyhavi munkája nem volt elegendő arra, hogy a tömegekből kiirtsa ezeket a reformista tradíciókat.21 A Vörös Hadsereg ideológiai rétegződésének megfelelt szervezeti tagozódása is. A munkásság és parasztság között meglevő politikai távolság tükröződött a Vörös Hadsereg szervezetében is. Nem egyszerű szervezési hiba volt az, hogy a nagyüzemek munkássága külön munkásezredet alkotott. A munkásezredek lelkesedése a kommunisták céltudatos politikai felvilágosító-szer- vező munkájával párosult. Nagymértékben hozzájárultak a győzelemhez a Vörös Hadseregben működő politikai megbízottak is, bár szerepüket, hatáskörüket és ténykedésüket erősen korlátozták a hadsereg felső vezetésében, Böhm Vilmos körül tömörült jobboldali szociáldemokraták, a volt tisztek soraiban megbújt árulók intézkedései. Mégis a baloldali volt szociáldemokratákból és kommunistákból lett politikai megbízottak voltak azok, akik öntudatra, fegyelemre, forradalmi szellemre nevelték a vöröskatonákat. A Vörös Hadsereg kötelékébe való toborzást minden hadosztály területén a politikai megbízottak vezették. Miskolc felszabadulásával jelentősen megerősödött a Vörös Hadsereg; június 1-ig 4000 munkást soroztak a Vörös Hadseregbe. Miskolc védőinek felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak azok a magyar és szlovák munkások is, akik a harcok idején a csehszlovák intervenciós csapatok hátában fegyveres felkelést kezdtek Ózdon, Rudabányán, Rozsnyón és megtámadták a helyőrséget, Perkupán lerombolták a boldvai hidat, hogy akadályozzák a Miskolc felé vonuló csapatok szállítását. Ezzel elvonták az ellenséges tartalékok jelentős részét.22 A győzelmet elősegítették az internacionalista érzelmű csehszlovák katonák is. Mind nagyobb részük ismerte fel, hogy a háború céljai nem azonosak népük érdekeivel, s a harcot nem érezték magukénak. „Az a közömbösség, amely a Miskolcot megszálló önkéntes legénységnél eluralkodott, átterjedt a légionáriusokra is. Teljesen hiányzik a harcos támadó szellem” írta a 6. csehszlovák hadosztályparancsnok jelentésében.23 A csehszlovák rendőrség jelentése szerint például április 28-án egy vasútszerelvényen többezer kommunista röplapot foglaltak le. A csehszlovák katonaság között is működtek kommunista bizalmiak, akiknek kapcsolatuk volt a magyar vöröskatonákkal.24 A magyar Vörös Hadsereg miskolci győzelme elsősorban erkölcsi-politikai tényezők következménye: a kommunisták példamutatásának, a munkás és paraszt vöröskatonák áldozatkészségének, százak és ezrek, egyszerű katonák és parancsnokok hősiességének, forradalmi fegyelmének, az internacionalisták segítségének köszönhető. A munkáskatonák jelentős része mint szakmunkás a világháború alatt fel volt mentve katonai szolgálat alól, és így kiképzésben nem részesültek. Mégis elszántan és bátran indultak harcba. „Bebizonyult, hogy a régi katonai drillnél, a kényszerű fegyelemnél sokkal hatalmasabb ereje a hadseregnek az öntudat, az eszme szeretetétől való áthatottság, amely jobban mega204
