Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Bogár Károly: A miskolci csata és jelentősége a Tanácsköztársaság harcaiban
A MISKOLCI CSATA ÉS JELENTŐSÉGE A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG HARCAIBAN BOGÁR KÁROLY Történelmi előzmények Az 1919-es magyar Tanácsköztársaság honvédő harcainak egyik legjelentősebb fegyverténye volt a miskolci csata. Az imperialista antanthatalmak 1919. április 16-án fegyveres intervenciót indítottak a Tanácsköztársaság ellen. Az intervenció óriási katonai túlerővel támadott: keleten a románok és északról a csehek, délen pedig a franciák készültek támadásra, de erre nem került sor. 1919 április utolsó napjaiban válságosra fordult a Tanácsköztársaság katonai helyzete. A románok elérték a Tisza vonalát és a csehek Salgótarjánt, Miskolcot, Sátoraljaújhelyt törekedtek elfoglalni. A korabeli sajtóból megtudhatjuk, hogy ellenforradalmi céljaik mellett milyen önös érdekeiket akarták kielégíteni. „A miskolci szocialista párt egyik vezető tagja a csehszlovák megszállás idején hivatalos megbízásban Pozsonyban és Kassán tartózkodott. Visszatérésekor a következőket mondotta: utazásom tapasztalatai eredményeként azt a meggyőződésemet adhatom, hogy a cseheknek ellenünk folytatott hadjárata különösképpen két célt szolgált: először, hogy a teljes csőddel fenyegetett élelmezési viszonyaikon a magyarországi erőszakos rekvirálásokkal javítsanak. Másodszor, hogy a volt osztrák—magyar monarchia különböző államainak újjászerveződött bürokráciájából eltessékelt 80 ezer főnyi hivatalnokseregüket a megszállt területeken helyezhessék el.”1 A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének szervezése a Forradalmi Kormányzótanács március 25-i rendeletével kezdődött. Az intervenció kezdeti sikerei azonban felbátorították a belső ellenforradalmi erőket. Fokozták az ellenforradalmi szervezkedést, táplálták a tömegekben a fejvesztettség, reménytelenség érzését. Aktivizálódtak a jobboldali szociáldemokraták is, akik május 2-án azzal a javaslattal álltak elő, hogy a kormány mondjon le, hozzanak létre egy átmeneti kormányt, amely visszaállítja a polgári demokráciát és tárgyalásokat kezd az antanthatalmakkal. Ezzel egyidejűleg Bőhm Vilmos, a hadsereg főparancsnoka utasítást adott a hadműveletek felfüggesztésére, arra hivatkozva, hogy „a munkások nem akarnak harcolni”.2 Kun Béla és a kommunisták azt az álláspontot képviselték, hogy közvetlenül a munkásokhoz kell fordulni: akarnak-e harcolni a rendkívüli nehéz helyzetben, hajlandók-e megvédeni a proletárhatalmat. így is történt, s a munkások ezren és ezren bizonyították, hogy készek életük árán is megvédeni a proletárdiktatúrát. Napok alatt tízezrével jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, és az egyes gyárak külön munkásezredeket hoztak létre. A Vörös Hadseregnek ezek az új alakulatai letörték az ellenforradalmi lázadást Szolnokon, Salgótarjánnál pedig feltartóztatták a cseh burzsoá csapatokat. Miskolcot 1919. május 2-án foglalták el a cseh burzsoázia csapatai. A korabeli sajtódokumentumok közlik a városi direktórium és a szocialista párt vb felhívását a város 199
