Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)

Vass Tibor: A vas- és fémmunkások szakszervezetének létrejötte Ózdon, 1913-1918

megbeszélés tartott, addig Franciska, Diskant András húga vigyázott a ház előtt. Ekkor 20 éves volt. Ha a csendőrjárőr közeledett, nyomban jelezte, s a jelenlevők a nádassal benőtt „malomárkon” megléptek.4

Mivel a szervezkedést kíméletlenül üldözték a gyár vezetői, s a gyanús embereket azonnal bevonultatták, ezért csak a legmegbízhatóbb munkásokat vonták be. Tudatosan szervezték be az elsők között Petró András olvasztárt az acélműből és Szabó Lajos hengerészt a fínomhengerműből. Mindketten a legjobban fizetett munkások közé tartoztak, s nagy tekintélyük volt a munkások előtt. A Szervező bizottság összeállításánál irányelvnek tekintették, hogy minden üzemegységet egy megbízható, elvhű munkás képviseljen, aki egyben szakmai és erkölcsi tekintetben kifogástalan.5

Ózdon a munkások között a szervezkedés akkor lendült fel, amikor a hadiszállítási törvény értelmében a gyárat közvetlen katonai felügyelet alá helyezték. Ekkor a munkások kikerültek a Rimamurányi urainak közvetlen befolyása alól, és így nagyobb lehetőség nyűt a szervezkedésre. Az 1917. május 24-i Rimamurányi igazgatósági ülésen Zor- kóczy Sámuel igazgató többek között a következőket mondotta: „Azzal, hogy az üzemeink a hadiszállítási törvény alá kerültek, elvesztettük a munkásság felett a közvetlen fegyelmi befolyásunkat és az e célból az üzemekben kirendelt katonai közegek viszont nem képesek a fegyelem fenntartására. A katonai hatóságoknak azon szerencsétlen intézkedése, hogy az üzemek élére olyan embereket állítottak, akik kor, tapasztalat és nyelvtudás tekintetében egyáltalán nem odavalók, arra vezettek, hogy a munkásság a jelenlegi katonai fegyelmet nem veszi komolyan. Ezen állapot súlyos következményei két irányban jelentkeznek: egyrészt befészkelte magát a munkásságba az izgatás, amely a munkabér emelésének folytonos követelésében nyilvánul meg, amihez nem kis mértékben a katonai vezetőség részéről is buzdítást nyernek; másrészt a szakszervezetek is felhasználták az alkalmat izgatási célokra, aminek következtében, de az általános politikai események folytán is, a munkásság szervezkedését továbbra feltartóztatni nem lehet, úgy, hogy számolnunk kell azon körülménnyel, hogy üzemeinkben, a hadiszállitási törvény alóli mentesítés után, már egy jól szervezett munkássággal fogunk szembeállni. Ezen körülménynél fogva hiányzik az üzemeknél egyrészt a nyugalom, mely az eredményes munkához szükséges, másrészt a munkabér emelésre irányuló követelésekkel mind hangosabban lépnek fel. Számolnunk kell azzal, hogy az eddigi kb. 30 százalékos munkabéremelés dacára a legközelebbi hetekben a béreket további 20 százalékkal leszünk kénytelenek emelni, hogy az üzemek folytonosságát biztosítsuk. Az egész vonalon, ez a Rimamurányi müveknél kb. 2,8 millió Korona többletkiadást fog jelenteni. A legközelebbi napokban a munkás-panaszbizottság Ózdon meg fogja vizsgálni az ottani panaszokat. E bizottság határozata a legközelebbi időben a többi müveknél engedélyezendő béremelésekre nézve is mérvadó lesz. A munkásság ellátásában ezideig nem állott be olyan akadály, amely súlyosabb következményekkel járt volna, azonban az ellátásnak hatósági korlátozása is már elégedetlenséget okozott. Még nagy gondot fog okozni nekünk ősszel a ruházat beszerzése is, mert nem fogjuk tudni elkerülni, hogy személyzetünknek ezirányban is segítségére legyünk ...” — mondotta Zorkóczy műszaki igazgató.6

Az Ózdra kihelyezett katonai parancsnok valóban számottevő segítséget nyújtott a munkásoknak, mert az esetek többségében melléjük állt a gyár vezetőivel kialakult vitákban. A kérések teljesítését jogosnak ítélte meg. A katonai parancsnok döntésében közrejátszott az is, hogy így akarta a tőlük megkövetelt szállítmányokat biztosítani. Mégis ez esetben többről volt szó, az osztrák tiszt pozitív magatartása a munkásság iránti rokon- szenvből fakadt. Még ahhoz is volt bátorsága, hogy a szervező bizottság tagjait a lakásán fogadja. „Én magam is többször voltam nála a késő esti órákban — emlékezik vissza Gazda Géza —, pedig a lakása elég exponált helyen volt, a gyári tiszti kaszinó emeletén.

183