Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Vass Tibor: A vas- és fémmunkások szakszervezetének létrejötte Ózdon, 1913-1918
A VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LÉTREJÖTTE ÓZDON, 1913-1918 VASS TIBOR i Az ózdi gyár és a hozzátartozó munkáskolónia még a századforduló idején is meglehetősen zárt település volt, így földrajzi helyzete hosszú évtizedeken keresztül befolyásolta társadalmi fejlődését is. A gyárat fenntartó Rimamurány-Salgótaijáni Vasmű Rt. (a továbbiakban: Rimamurányi) politikája nehezítette az egységes munkásmozgalom kialakulását. Állam volt az államban, a maga kasztrendszerével, ranglétrájával, amelyet hosszú időn keresztül eredményesen alkalmazott. A munkások közé igyekezett éles válaszfalakat állítani. A gyár vezetői kategorikusan kijelentették, hogy a munkahelyeken szervezett munkások nem dolgozhatnak. Ha valamelyik munkásról ez kiderült, azonnal eltávolították a gyárból. A munkásokkal szembeni kényszer legsúlyosabb formája volt ez, mert az elbocsátástól való állandó félelem távol tartotta őket, hogy sorsuk javításáért bármit is tegyenek. A nagyfokú zártságot mégis leküzdötték az ózdiak, mert megalakult 1917. június 24-én Ózdon a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének Ózd-vidéki helyi csoportja. A helyi csoport megalakulása A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége kezdettől fogva számított az ózdi munkások fellépésére, mivel a Rimamurányi egyik legnagyobb és legmodernebb üzeme Ózdon volt. A munkások szervezkedése 1913-ban mutatott jelentős fejlődést. A Vas- és Fémmunkások Központja 1912-ben országos akciót indított, hogy a Rimamurányi üzemeiben kikényszerítse a szervezkedési szabadságot. Röplapokat bocsátott ki, amelyekben felvilágosította a munkásokat gazdasági és politikai helyzetükről, uraik által való kegyetlen kizsákmányoltságukról, hogy ösztönözzék őket szervezetbe való belépésre. Ezzel kezdetét vette a harc a Szövetség és a Rimamurányi urai között az ózdi munkásokért. „Megkezdődött a hajsza a rophatok és azok kiosztói, a munkások ellen” — írja a Vas- és Fémmunkások Lapja. „Gazságnak tartjuk azt - írják a továbbiakban —, hogy 17 000 munkástestvérünk egy profitéhes társaság elnyomását kénytelen tűrni, minden jog és törvény ellenére. A törvényes rend és jogegyenlőség alapján követeljük ezen nagy munkástömeg számára az egyesülés és gyülekezés szabadságát, és nem fogunk megállni utunkon addig, amíg ezt a követelést el nem érjük” .. -1 A Rimamurányi vezetői feljelentést tettek a vas- és fémmunkások szakszervezetének megrendszabályozása iránt, követelve azok felelősségrevonását. Kérelemmel fordultak a belügyminiszterhez, ezt írva: „Egyes ipartelepeinken az utóbbi időben előfordult munkás- mozgalmak arra kényszerítettek, hogy nagyméltóságod támogatását és védelmét kérjük. Ismerve a szakszervezetek, különösen pedig a vas- és fémmunkások szakszervezetének 181
