Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Lénárt Béla: A Hejőcsabai Cement- és Mészmű története, 1890-1976
méret elérése történik. Innen a kő vagy a cementgyári klinkertárolóba, vagy a kőbányai puffertárolóba kerül. A szállítás teljesen burkolt 6 km hossz szalagrendszeren át jut a gyárba. 5. Környezetvédelem: Az üzem száraz technológiájú, ezért nagy a porképződés. Ennek megakadályozására ún. elektrofiltereket építettek be a különösen poros helyekre. A berendezésekben elektrosztatikus töltések magukhoz ragadják a porszemeket, azt lekötik, így megszűnik a levegő szennyezése. Alkalmaznak ezen kívül vizes porlasztást is. 6. Szállítás: A belső szállítás az egyes üzemegységeken belül teljesen zárt szalagrendszerrel történik. A vasúti szállítás és rakodás megkönnyítésére vagonbuktató működik, mely a teli kocsikat felfordítással üríti. * Az üzem vezetői (Előfordulásuk sorrendjében) Janits Béla: általános mérnök, 1941-től Schäfer helyettese, 1945-től 1948 decemberéig üzemvezető volt. Innen a Vegyiműveket Gyártó Vállalathoz ment, ma nyugdíjas. RitóIstván:a háború előtt a mésztelepen munkásként dolgozott, 1945-ben az üzem első üb-elnöke lett. Janits az alábbiakban jellemezte az igazgatóságnak:. .. „Ritó István komoly gondolkozású, mindenben jártas egyén; egyetértésünk vele az üzemmenet irányításában teljesen megvan . . .” (Janits 1945. jún. 20-i bizalmas leveléből. OL. MÁK személyzeti o. Z 254. 12 cs.). Ritó 1946 tavaszán dunántúli telepes földet igényelt és elköltözött. Bori András: már a 20-as években fiatal gyermekként a mésztelepen dolgozott, később kőberakó lett. 1947-ben az üzemi kommunista pártszervezet titkára, 1948-ban üb-elnök is volt. Később laboránsként dolgozott nyugdíjaztatásáig. Már nem él. Mikó Balázs: kőfejtő volt Bélapátfalván, a felszabadulás után kiemelték, 1948 decemberétől 1949 májusáig a Hejőcsabai Mészmű NV első munkásigazgatója lett. Innen Lábatlanba helyezték igazgatónak. 1957 februárjában kormánybiztosi minőségben újra Hejőcsabára helyezték, hogy az ellenforradalom után konszolidálja az üzem politikai, gazdasági életét, majd ez év áprilisában ismét igazgatói teendők ellátásával bízták meg. 1960. nov. 1-én a DCM-ben ugyanilyen beosztás várt rá. Innen ment nyugdíjba. Kondor József: bankszakember, az államosítás után 1948 őszén helyezték Hejőcsabára főkönyvelőnek. Az 50-es évek elején Beremendre került ugyanilyen beosztásba, majd Budapesten a Beruházási Bankban dolgozott nyugdíjazásáig. Breuer Lajos: budapesti útburkoló volt, 1949. máj. 1-től 1953. febr. 27-ig a vállalat igazgatójaként irányította az első HCM építkezését. Innen a miskolci Építőanyagipari Vállalathoz került, ahol üzemegység-vezetőként dolgozott. Már nem él. Cserhalmi Sándor: technikus, cementipari szakember, dolgozott Tatabányán, Be- remenden; majd Hejőcsabán a puzzolánüzem vezetője lett. Aktív szerepe volt az első HCM építésében, majd az üzemelés technológiai problémáinak megoldásában. Energetikus, majd energetikai osztályvezetőként hasznosította ismereteit, ő írta meg először az üzem rövid történetét. Ma nyugdíjas. Horváth József: vegyészmérnök, 1953. februárban Tatabányáról helyezték ide igazgatónak. 1953. aug. 31-ig állt e poszton, ekkor újra Tatabányára került és a mészüzem vezetője lett. 173
