Borsodi Levéltári Évkönyv 3. (Miskolc, 1980)
Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez, 1864-1947
A borsodi malomvállalat hanyatlásának is kezdetét jelentette az 1926-os esztendő. 1929-ben ennek látható jeleként a vállalat alapszabályának módosítására került sor. Ahogy már a korábbi években is láttuk, a vállalkozás céljának megfogalmazása híven tükrözte a vállalat gazdasági helyzetét, ez esetben is jó támpontul szolgál az alapszabály szövege: „gőzmalmi üzletet folytatni, ezen üzlettel rokon, vagy érdekkörébe vágó más üzletágakat, pl: raktározási, raktárbérbeadási és ezzel kapcsolatos üzletet alapítani, folytatni, azokban részt venni”36. Kitűnik a szövegből, hogy a Miskolcon és Debrecenben megépített óriási gabonaraktárak hasznosításával kívántak olyan nyereséghez jutni, amely további befektetéseket, üzemköltséget már nem igényelt. 1930-ban a helyzet változatlan maradt, így a miskolci malom termelését a helyi szükséglet ellátására csökkentették, a vállalatvezetés is átköltözött Debrecenbe. A következő évben a boletta rendeletek és a 2,5 pengő őrlési adó hatására a miskolci malom teljesen leállt. Az 1932-es évben a vállalat már veszteséggel zárt, a miskolci telep irodáját, gépi berendezéseit is eladták. Az 1926-os nyitómérlegben szereplő 2 030 481 pengővel szemben így a miskolci telep új értéke 750 000 pengő volt. Ezzel Miskolcon 67 év után a vidék legnagyobb malma szűnt meg. A vállalat azonban nem szűnt meg, bár 1932. évi összes vesztesége meghaladta a 3 millió pengőt. Ez a veszteség felemésztette, sőt meghaladta a vállalat tartaléktőkéjét. Az összeg nagyságát akkor értékeljük igazán, ha az eltelt évek őrlési jövedelmével hasonlítjuk össze; ez a jövedelemcsökkenés egyébként is képet ad a vállalat hanyatlásáról. Az őrlési nyers jövedelem alakulása 1925—1932 között:37 Az 1925. és az 1932. évi jövedelem különbsége meghaladja az 1929. évi teljes jövedelem összegét. A jövedelemcsökkenés következtében 1933 júliusában leállították a debreceni malmot is. Az új alapszabály értelmében a vállalat fő tevékenysége a tárház üzlet lett. 1934 decemberében Miskolcon indult be először az üzlet, nyilvános raktárakat nyitottak és részt vettek a raktárkészletük kereskedelmi forgalmában is. 1935-ben a tárházi üzemre kapott iparengedélyt zsákkölcsönzési tevékenységre is kiterjesztették. A miskolci tárház első évi jövedelme 5796,10 pengő volt. Bár a debreceni malmot még az évben üzembe helyezték, a veszteségek és tartozások egy részét most már a tárházi jövedelemből fedezték. Ez az összeg pedig nem volt csekély, 1934-ben a veszteség elérte a 117 ezer pengőt, a hitel tartozás pedig az 580 ezret.38 A nagy vállalat hanyatlásának korszakában volt még egy állomás, amely az eltűnt korszakra emlékeztet. 1936-ban, a vállalat történetében utoljára, egyesülés történt, beolvadt a vállalatba az Első békéscsabai gőzmalom Rosenthal Márton rt. Ez a társaság 1914. június 6-án tartotta alakuló ülését, 2 millió korona alaptőkével. 1921-ben 7 millióra, 1922-ben 15 millióra, majd 100 millióra, 1923-ban 200 millióra emelték a tőkét.39 1936-ban az egyesüléskor a vállalkozásnak 40 000 db részvénye volt, ebből a borsodi malom tulajdonában 39 180 db. Az egyesülést elhatározó közgyűlésen mindössze 9 részvényes volt, akinek 900 db részvényét 600 db borsodira cserélték be. A szükséges borsodi részvényeket a vállalat saját részvényeinek felvásárlásával biztosította. Az egyesüléskor a békéscsabai vállalat veszteséges volt, 120 ezer pengőnyi vesztesége felemésztette a 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 2 475 258,81 P 2 586 587,43 P 2 848 363,80 P 2 386 117,45 P 1 951 913,67 P 1 631 997,45 P 1 282 317,88 P 499 074,41 P 124
