Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században
intézet növendékeinek teljes létszáma 55 volt, tehát három diák kivételével az egész ifjúság tagja volt a tűzoltócsapatnak. A tűzoltó szerek azonban nagyon elhanyagolt állapotban voltak, attól lehetett tartani, hogy éppen a legválságosabb pillanatban hagyja cserben a csapatot a megrongált fecskendő.80 Az egyéves működés után kétesztendei szünet következett. Nem volt vezető, az ifjúság pedig nem szorgalmazta a csapat felállítását. Az árván maradt „csinos tűzi fecskendő” még méltatlanabb sorsra jutott, mint egy évvel később a főiskola vízipuskája, amelyet tűz ellen bebiztosítottak, ugyanis a tanítóképző fecskendőjével káposztát és egyéb zöldségféléket locsoltak, nem lévén a kertészetben szivattyús kút. Rosszallóan jegyzi meg évi jelentésében az igazgató: „ ez azt fogja eredményezni, hogy esetleg kritikus pillanatban tagadja meg majd a szolgálatot az eredetileg kitűnő felszerelés.”81 Az igazgatótanács rendezni kívánta a tűzrendészet megoldatlan kérdését az intézet területén belül, ezért kötelezte a tornatanárt, hogy a következő iskolai évben tanítsa a tűzoltói ismereteket a növendékeknek, gyakoroltassa az eszközök fel- és leszerelését, hogy szükség esetén egy képezdei növendék vezetése alatt működhessenek.82 Kiss Elek tornatanár azonban nem volt hajlandó elvállalni a csapat kiképzését, és az erre vonatkozó határozat megváltoztatását kérte az igazgatótanácstól. Az ügy elintézését a tanfelügyelő vette kezébe. Az iskolai év végéig azonban semmi eredményt nem tudott elérni, így a tűzoltócsapat működése szünetelt. Az igazgatótanács kénytelen volt tehát a minisztérium döntését kérni, illetve általa kötelezni a tornatanárt a tűzoltócsapattal való foglalkozásra. A felterjesztésben utaltak arra, hogy Kiss Elek óraszáma egyébként is csökkent, azt az indokát pedig, hogy nem ért a tűzoltáshoz, megcáfolja az a tény, hogy 1883-ban ő vezette a tűzoltó csapatot. Egészségi állapotára való hivatkozása szintén nem állhat meg, mert csak annyi a igazgatótanács kérése, hogy az ifjúsággal a legszükségesebb tűzoltói ismereteket közölje, a működés egy képezdei növendék vezetése alatt történne.83 A minisztérium lényegtelennek tarthatta az ügyet, mert a felterjesztésre nem válaszolt. A tűzoltócsapat a sok huzavona között igyekezett betölteni hivatását, azonban a tűzesetekhez való kivonulásaik megmutatták, hogy gyakorlat és vezető nélkül nem sok eredmény várható a puszta lelkesedéstől. Az ifjúság kitartásában nem volt hiány; ha már a tanári karból senki sem vállalkozott a vezetésre, az intézet kertészét kérték fel a tisztség elfogadására. Az 1889—90. iskolai évben Tatár István képezdei kertész vezetésével 22 taggal alakult meg a csapat, és a téli hónapok kivételével hetenként egyszer egyórás gyakorlatot tartott. Ebben az évben kivonulásra nem volt szükség, de a következőben már két alkalommal is közreműködtek a tűzoltásban. Sajnos azonban Tatár Istvánt menesztették az állásából, mert kiderült, hogy a tűzoltáshoz ért ugyan, de a kertészethez kevésbé. így a csapat ismét vezető nélkül maradt. Egyévi szünetelés után az új kertész, Sebők György irányításával kezdte meg működését az intézeti tűzoltóság. Az említett 1894. február 13-i nagy tűzvészben a tanítóképző csapata együtt küzdött a főiskolai és polgári tűzoltókkal a város különböző pontjain keletkezett tűz oltásában. A város azzal is megmutatta háláját a csapat iránt, hogy 66 Ft 64 krajcár adományt gyűjtött össze részére, melyet tűzoltó szerek beszerzésére fordítottak. Az 1894—95. iskolai évben 26 taggal, szintén Sebők György vezetése alatt működött a tűzoltócsapat. A szokásos gyakorlatok mellett öt tűzesetnél működtek közre. Felszerelésük a jelentés szerint 46 darabból állt: a fecskendő és tartozékai, balták, csákók, vedrek. Még egy évig vezette a tűzoltócsapatot Sebők György. 1895—96-ban négy J4
