Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
Október 30-án azonban alapjaiban változott meg a helyzet. Elhangzott Nagy Imre nevezetes nyilatkozata, amelyben bejelentette, hogy „A nemzeti kormány, a Magyar Dolgozók Pártja elnökségével teljes egyetértésben arra az elhatározásra jutott:... Az ország életének további demokratizálása érdekében az egypártrendszer megszüntetésével a kormányzást az 1945-ben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttműködésének alapjaira helyezzük.”4 * Nagy Imre bejelentéséhez a revizionista többségű MDP-elnökség utolsó — a pártot is feloszlatottnak nyilvánító — döntése szolgáltatta az alapokat. A kormányon belül létrehozott szűkebb kabinet politikai összetétele pedig már magán viselte a polgári restauráció jegyeit, függetlenül attól, hogy az abban részt vevő személyek pártjaik melyik áramlatához tartoztak. Nagy Imre nyilatkozata az MDP elnökségének teljes egyetértésére hivatkozott, ami törvényes színezetet adott a koalíciós pártok életrehívásának. Ez magyarázza, hogy a megyei pártbizottság apparátusa átmenetileg — legalábbis személyi tekintetben — befolyásolni tudta a volt koalíciós pártok kezdeti tevékenységét. Október 30-án a Magyar Dolgozók Pártja, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Független Kisgazda Párt vezetői pártközi értekezletet tartottak. Az MDP apparátusának dolgozói ugyanis úgy ítélték meg a helyzetet, hogy kívánatosabb, ha a volt koalíciós pártok azon tagjai veszik kezükbe a kezdeményezést, akik az elmúlt években a Népfront keretei között együttműködtek a kommunistákkal.49 A pártközi értekezletről kiadott szűkszavú kommüniké szerint „Az értekezlet résztvevői mindenekelőtt kegyelettel emlékeztek meg azokról a magyar szabadsághősökről, akik életüket áldozták a szabadságért és függetlenségért folytatott küzdelemben. A pártközi értekezlet megállapodott abban, hogy a pártok szervezeti működésének zavartalan biztosításához szükséges előfeltételeket megteremti. A pártközi értekezlet a népi nemzet egység jegyében folyt le.”50 Az újjáalakult Szociáldemokrata, Kisgazda és Nemzeti Parasztpárt helyi szervezeteinek politikai platformjáról csak nagyon vázlatos képet lehet alkotni, mivel érdemleges tevékenységet mindössze három napon keresztül fejtettek ki. E pártok sajtónyilatkozatai tömegbefolyásukat illetően nyilvánvalóan túlzók, 51 és más források nem támasztják azokat alá. A Nemzeti Parasztpárt — amely nem vette fel a Petőfi Párt nevet — nem fejtett ki érdemleges politikai tevékenységet. Nyilvános nyilatkozatai kizárólag csak a pártszervezés kérdéseivel foglalkoztak.52 A Nemzeti Parasztpárt miskolci és megyei szervezete sem a hatalomátvétel előtt, sem 1956-ban nem rendelkezett nagy tömegbefolyással. 1956-ban ebben mindenképpen szerepet játszott a párt balszárnyához tartozó és a kommunistákkal együttműködő vezetőjének személye is, aki a jelek szerint nem volt hajlandó pártot szervezni szovjetellenes, antikommunista alapon, már pedig 1956-ban a szovjetellenesség és az antikommunizmus a gyors siker záloga volt. A Kisgazda Párt szervezését Németh Imre vette kezébe, aki a párt balszárnyához tartozott, és 1948 után is együttműködött a kommunistákkal. Németh párton belüli helyzete politikai múltjának ilyetén alakulása miatt azonban meglehetősen labilis volt; sem a párt jobbszárnya, sem pedig az országos vezetőség nem ismerte el funkciójában. Az utóbbi ugyanis az 1945—48 között kizárt kisgazdapárti parlamenti képviselőket bízta meg a helyi szervezés irányításával.5 3 A Kisgazda Párt egyetlen programjellegűnek minősíthető közleményt proklamált, november 1-én. E program minden szűkszavúsága ellenére is sokatmondóan fogalmazta meg a párt célkitűzéseit, s azt, hogy milyen politikai erők között keres bázist magának, 229
