Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)

Kovács Ernő: Szentsimon község fejlődése a szocializmus alapjainak lerakása idején, 1950-1962

Az oktatás tárgyi és személyi feltételei sok kívánnivalót hagytak maguk után. Az 1928-ban épült két tanteremben nagy volt a zsúfoltság. A tanítás két műszakban folyt, egy tanulócsoportban több mint 40 gyerek volt. A 170 tanulót 1951-ben még 3 pedagógus tanította. A tanácsülésen indokoltnak tartották a negyedik nevelő beállítását, amelyre hamarosan sor került.117 A javasolt iskolabővítés azonban még sokáig váratott magára, csak 1959-ben sikerült úgy megoldani, hogy a két nagy tanteremből és akiszolgáló helyiségekből 3 tantermet alakítottak ki.11 * Ekkorra azonban már a nevelői létszám hatra emelkedett, a tanulói létszám pedig valamelyest csökkent. Mindezek következtében objektíve kedvezőbb körülmények alakultak ki az oktatás magasabb követelményeinek teljesítéséhez. Az oktatási reform bevezetésének időszakában az iskolában 6 tanuló- csoport működött 6 pedagógus irányításával.119

Az iskola államosítása után kedvező helyzet alakult ki a szocialista ideológiai nevelőmunkához. A tanítás során végzett nevelőmunka eredményei azonban lassan bontakoztak ki, és időnként visszaesések tapasztalhatók. Például 1951-ben a tanulók 87%-a járt hitoktatásra, 1952-ben csak 53%,*20 1955-re újból 63%-ra emelkedik.121 A tárgyalt időszakban a legalacsonyabb a hitoktatásra beírt tanulók száma 1961-ben, 37%. Sajnálatosan a következő évben újból emelkedik.122 Az okokat vizsgálva ez az ingadozás a politikai és gazdasági élet ingadozásait követi, például 1952-ben csökkent a hitoktatásra járók száma: a község termelőszövetkezeti község lett; 1955-ben újból emelkedett: politikai ingadozás az országban, a községben a kisparaszti gazdálkodás az uralkodó; 1961-ben a legalacsonyabb, a politikai helyzet szilárd, a község újból termelőszövetkezeti község, a közös gazdaság munkája kedvezően indult. Nem nehéz ezek után rájönni, hogy az 1962-es emelkedésben a termelőszövetkezeti gazdálkodásban mutatkozó problémák is felelősek voltak. Ez látszólagosan erőltetett összefüggés, azonban ezt bizonyítja az 1956 utáni ideológiai elbizonytalanodás is. Nevezetesen: 1957-ben az iskola igazgatója beszámolt a tanácsülésen az iskola munkájáról, amelynek során kifejtette, hogy „az ellenforradalmi események következtében kialakult téves nézetek tisztázására nagy erőfeszítéseket kell tenni a pedagógusoknak”.12 3 A következő év elején a tanácsülés megállapította, hogy az ifjúság körében nacionalista nézeteket lehet tapasztalni.124

Az ideológiai nevelésben fontos szerepet kapott az úttörőcsapat. Mint politikai gyermekszervezet, melynek irányítása a pedagógusok legfontosabb politikai munkája, ezt igyekszik is megvalósítani. Az internacionalista nevelést jól szolgálta, amikor 1955. április 4-én a községi tanács kezdeményezésére a csapat a Lengyel Egyesült Munkáspárt akkori első titkára, Boleslav Bierut nevét vette fel. A névadó ünnepségen részt vett a budapesti lengyel nagykövet.125 A gyermekekben maradandó élményt hagyott, még évek múlva is visszaemlékeztek az eseményre.

Ezek a tények a szocialista világnézeti nevelésnek csak epizódja, de mérhető epizódjai, minden esetre az e téren folytatott erőfeszítéseket jól illusztrálják.

A felnőttoktatás 1949-ben kibontakozó lendülete az 50-es évek első felében megtört. Csupán 1952-ben történt próbálkozás egy évfolyampótló osztály megszervezésére Hangony községgel közösen, az iskolából kimaradt túlkoros fiatalok részére.126 1957-ben volt szó először a felnőttoktatás beindításáról a 7. és 8. osztályban.1 2 7 Az 1961—62. oktatási évben a 7. osztályt 13-an, a következő évben a 8. osztályt 14-en végezték el.128

1965-ig 52 felnőtt dolgozó végzett a dolgozók esti általános iskolájában.129 E komoly eredmény mellett azonban nem fordítottak kellő figyelmet az analfabétizmus felszámolására, sőt végrehajtó bizottsági ülésen kijelentették: „nálunk nincs analfabéta”,130 pedig még az 1970. évi községi törzskönyv is 23 analfabétáról beszél.131 Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ezek az idősebb korosztályból valók, akiket már nehéz rábírni a tanulásra.

208