Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Nemesik Pál: Balyó József Tapasztalati gyüjteménye Iványiból, 1845-1877
alkalmával,11 de az is szembetűnő, hogy ekkor már 87 cseréppel és 4 zsindellyel fedett házról tesznek említést. A gazdaságföldrajzi adatokkal szorosan összefonódnak a településtörténeti sajátosságok, az a bázis, a paraszti gazdaság, amely kialakította az önálló paraszti gazdálkodás rendjét, és az annak megfelelő paraszti státusú ingatlan karbantartását, korszerűsítésének fontos mozzanatait. Balyó József tudósitása felbecsülhetetlen értékű abból a szempontból, hogy a község településtörténetére is utal. így szólt az 1858-ban bekövetkezett tűzvészről. Földrajzi nevekkel, a családokra vonatkozó névanyaggal, és a paraszti gazdálkodás ingatlanaival ismertet meg bennünket. így leltározza a kárt a tűzvész után: „Az elégett épületek világosabb megnevezése: Czomporházán12 a nagy soron az egész, egyéb nem maratt tsupán tsak a Csomós Gabonássok, és a Nagy Jánosé, melyek tetejét Cserép zsindely fedezte, a kis soron a Cséltó Gergelyén, Cséltó Józsefén és a pásztor házakon és Csűrökön kívül mind, a kis soron a csűrök mind megmaradtak. Az alvégbe, a nagy soron csűrök mind, házak f. Fejes Jánosné, Fejes Mihály, János, Isttván, Miklós é ólaikkal együtt mind, a mienk is az ólak, egyéb nem maradt, mint a Ház belső és külső kamra. Itt meg szakadt, alól rajtunk tsak a tsűrök egyéb nem”. 1861-ben tesz említést arról, hogy „búza az voltt elég, kiváltt az alvégi határba, a Czomporiba silányabb”. Pósa Elemér a családi birtok megoszlására, fekvésére utalva megemlíti, hogy volt földjük a Széles pallagban, Hideg-völgyben, a zádori templomnál szántó, a baracai határban legelő. A község birtokviszonyainak az átszervezése 1868-ban történt meg. A hála hangján emlékezik meg a jó búzatermés évében a tagosításról,13 mert „e nyáron a Tag osztály megtörténtével a mi határunkból a Balogvári uradalom14 jogába maratt a Túlsó nyomás vagy más düllő, ez említett földet réttel együtt egyesség folytán hat egymás után következő évekre negyed dézsmára vettük fel”. A feudális kötöttségeitől fokozatosan megszabaduló község mint politikai és mint egyházi szervezet, minden jelentős akció alkalmával a régi földesúrral kialakult együttéléséből indul ki. 1868-ban Iványi és Czakó elszakad a zádorházai iskola anyaegyháztól, és „Nagy József Templom előtt már nagy részben felépültt, de egésszen nem álló házát minden belsőséggel együt, mi tsak hozzá voltt adva a Balogvári uradalomtól 1400 o. é. forintokon vették által”. A másféltelkes paraszti gazdaságból indultam ki, utalva a határhasználatra, a gazdasági terület nyomásonkénti, dűlőnkénti tagolódására, a földesúri birtok további jelenlétére. Említésre érdemesnek tartom még végezetül azt a néhány soros beszámolót, amely a paraszti gazdaság 1869-ben történt felújítását dokumentálja: „E folyó évben építettük a tsürtt, és a kútat, a tsűrtt újonnan földtől, mely is 33 000 téglából és 20 öl15 kőből, 90 o. é-kű forint gerendából, 106 forint ár szaru fábul, és több más szükséges anyagokból épültt fel, a kutat pedig tsak köveltettük és bővítettük, melyhez is a régin kívül még 1 másfél öl faragott kő járultt, és ez a velezdi16 határon faragódot, öli pedig tartásom szerintt 11 új forint voltt.” A település társadalmi viszonyairól az 1910. évi népszámlálás adataiból tájékozódhatunk. Ezek szerint a lakosság tiszta magyar, így nemzetiségi megosztottság még a századelő éveiben sem volt. A felekezeti megosztottság sem bontotta meg lényegesen a falu társadalmát.17 Nem tekinthető lényegesnek a művelődésbeli megosztottság, mivel 294 személy írt és olvasott a 357 főből. A társadalmi tagolódás első megközelítésben úgy tűnik, hogy az iványi parasztság számára elfogadhatók a fennálló viszonyok. Nem állítja szembe egymással a családokat a vagyoni különbség, összetartó erő az egyház, amely mozgósítani 74
