Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Galuska Imre: Egy gazdálkodási ág a XIX. században a kesznyéteni református egyházközségben
A kurátoroknak a jószágokról való elszámolása Az eladás mindig hites tanúk jelenlétében ment végbe. 1820-ból való ez a bevételi tétel: „Xbris 14. Egy két esztendős pókos bikát el adtam Topa Mihály fő Biró és Oláh János Törvény Biró jelenléttekben”: 20 Rf. 1826-ban ezt a bevételi positio-t diktálja a kurátor a prédikátor pennája alá: „Egy fél tsipejü üszőt el adtam Fő Biró Tóth János, és Fodor János jelenléttekben”: 27 Rf. 1832-ben például pedig ezt a tételt: „Az Ekklé’sia Bikáját a’ Birák Uraimék jelen léitekben el-adtam”: 70 Rf. A jószágtartás hasznát eladás útján vették. Vásárra nevelték a szarvasmarhát. Csak a legközelebbi múltban is még ez volt lakosságunk körében a szarvasmarha egyik fő-fő haszonvételi módja, ma már a tejtermelés. S miképpen a jószágot tenyésztő, adó-vevő, csereberélő kesznyéteni ember olykor még ma is teszi, annak idején többnyire az egyház kurátora is mikor egy-egy szarvasmarhát eladott, azon nyomban, lehetőleg még ugyanazon a vásáron vett helyette egy kisebbet, olcsóbbat; miképpen ma is mondják: „elvágott a farkábul”. „Láb helyett lábat vett.” „Hogy mégis láb helyett láb legyen.” Vagyis darab helyett darab. Olykor azonban egy helyett kettőt is vettek kisebbet. De eleinte a kurátor csak azt a tiszta hasznot vette percepcióba, melyet levágott az eladott jószág farkából, vagyis a tiszta nyereséget, mely az adást követő vétel után maradt. Ns Czeglédi András kurátornak egy bevételi pozitio-ja: ,Д’ Bika árából két Üszőt vévén, meg maradt” 10 Rhf. Azonban a „Számadást pontról pontra meg vizsgálván a’ Visitatio, hibául tészi ki, hogy a’ túlsó oldalon Januarius 24^>кёп ki tett el adott Bika ára ki nem tétettetett summásan, sem pedig ugyan azon positioban ki tett két üsző ára, a’ mint vétetett, fel nem jegyeztetett — Ezen dolog tehát igy világosittatott meg a’Consistorialis Személlyek által, hogy a’ Bika el adódott 115. Rftokon, a’ két üsző pedig vevődött 105. Rftokon — és így a’ Bika árából meg maradván, 10. Rft — az inducaltatott a’ ki tett positioba — Egyéb aránt helybe hagyta a’ Számadást a’ Visitatio — d. 15a Jan. 1819. —” Innen kezdve aztán átvezették számadásaikon mind az eladási, mind a vételárat, s nem csupán a kettő különbségéből adódó nyereséget. Az első időkben csupán ilyenformán jegyeztetett be az állomány, például az 1820. esztendőről: „Jegyzés: Van az Ekklézsiának most 2 */. Tehene, három elleni való Üszője, egy két esztendős üsző, ugyan két esztendős bika, egy rúgott üsző boiju, in Summa 8. darab.” Utóbb ilyen kimutatásokkal találkozunk: III. Marháróli számadás a. Bevétel Darab Múlt évről maradt egy öreg tehén 1 1873 dik évben szaporodás egy kis bika borjú 1 Három éves üsző 1 Három éves bika 1 Két éves üsző tinó 1 összesen: 5 b. Kiadás Darab Mónus Demeter bíró úr az öreg tehenet ’s 3 éves üsző tinót, melyet a végrehajtó úr a lelkész és tanító földadóért lefoglalt, a község részire kész pénzért átvett (: lásd pénzbevétel 30. szám :) 2 összesen: 2 61
