Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
több-kevesebb határozottsággal elutasító állásfoglalásaik, nyilatkozataik politikai hatalom nélkül, proletárdiktatúra nélkül nem rendelkeznek tényleges tartalommal. Inkorrekt dolog lenne az események sodrában hányódó, nem rossz szándékú munkástanácstagoktól számon kérni a Nagy Imre által kormányprogram rangjára emelt és jó ideig az MDP-re hivatkozó politikai folyamatok gyors jobbratolódásának elméleti általánosítását. Számukra az ellenforradalmat elsősorban az utcákon garázdálkodó-gyilkoló csőcselék jelentette, amelynek megfékezésével az ellenforradalmat vélték megfékezni. Az utcai lincselések azonban az ellenforradalomnak csak egyik elemét jelentették: Borsodban az volt a funkciójuk, hogy szabaddá tegyék a terepet a nyomukban vonuló — és hosszabb távon lényegesen nagyobb veszélyt jelentő — politikai ellenforradalom számára, a proletárdiktatúrát első lépésként felváltó polgári demokrácia számára. A politikai folyamatok jellegének fel nem ismerése, vagy félreismerése azonban nem változtat azon a tényen, hogy a revizionisták által meghirdetett „sajátos magyar szocializmus” másfél hét alatt egy jobbra nyitott polgári demokratikus szisztémába torkollott, s a revizionistáknak — amennyiben a politikai porondon akartak maradni — tudomásul kellett ezt venni. Borsodban az F. Rudolf vezette revizionista csoport és az irányításukat elfogadó üzemi munkástanácsok revizionistái ezt tudomásul is vették. A miskolci Nemzeti Bizottság további tevékenysége egyértelműen bizonyította, hogy a polgári restaurációt elutasító revizionista állásfoglalás mit sem változtat a testület polgári blokkjának tevékenységén. Ez a blokk ugyanis egyszerűen tudomásul vette, hogy a munkástanácsok elutasítják a restaurációt, és a maga területén hozzákezdett a polgári restauráció gyakorlati kivitelezéséhez. A jelölő bizottság által javasolt személyek megválasztását követően az új elnökség tagjai bemutatkoztak. E bemutatkozás során egyértelműen kiderült, hogy az MDP tagjai csak úgy maradhattak meg a koalícióban, ha nyíltan, vagy burkoltan elhatárolták magukat a korábbi évek során kifejtett tevékenységüktől, ha hangsúlyozták, hogy ami az előző években történt — nemcsak a hibákról volt szó —, ahhoz nekik semmi közük nem volt, ha vállalták, hogy „mindent meg fognak tenni ezért a szent ügyért”.72 Az elnökség megválasztása után a Nemzeti Bizottság fontos szervezeti döntéseket hozott. Elhatározták, hogy a „volt városi és kerületi tanácstagoktól” bevonják a tanácstagsági és az ezzel járó ingyenes utazási igazolványokat. Mentesítették a Nemzeti Bizottság tagjait a tagsággal járó feladatok ellátásának idejére hivatali munkájuk alól, s kinevezték a szakbizottságok vezetőit azzal az utasítással, hogy 48 órán belül alakítsák meg szakbizottságaikat és vegyék fel az illetékes szakigazgatási szervekkel a kapcsolatot. Végezetül a testület folyó ügyeket tárgyalt.73 A Nemzeti Bizottság november 1-i ülése egyértelműen bizonyította, hogy a testület méltó letéteményese az október 31-én kiformálódott polgári blokk elképzeléseinek; szervezeti intézkedései jelezték, hogy e polgári blokk berendezkedett a hatalomban és átvette a proletárdiktatúra törvényesen megválasztott helyi államhatalmi szerve, a tanács funkcióit, amihez felhasználta a tanács apparátusát. Ezt egyébként a november 1-i ülésről kiadott sajtókommünikéjükben nyilvánosságra is hozták: „A Nemzeti Bizottság Miskolc területén a nép és a győzelmes forradalom nevében teljes kormányzati jogkört gyakorol. Ennek megfelelően a Miskolcon működő összes hatóságok . . . intézmények, vállalatok kötelesek a Nemzeti Bizottság rendelkezéseit a nép és a győzelmes forradalom nevében végrehajtani. Bármely más szerv utasítása csak akkor hajtható végre, ha azt a Nemzeti Bizottság engedélyezi.” Emellett nagyon jellemző, hogy a sajtókommünikében szó sincs régi közgyűlésről, ám annál nagyobb hangsúlyt kap a jelölő bizottság által kidolgozott, restaurációt elutasító állásfoglalás.74 236
