Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
még az „ellenforradalmi jog” szerint is ártatlan volt, ellenük a későbbiekben még olyan formális vádakat sem tudtak felhozni, mint a miskolci rendőrtisztek ellen. Hallgattak hát róluk. A volt koalíciós pártok újjáalakulása és a miskolci Nemzeti Bizottság Október 29-én 2 órakor ülést tartott a Hazafias Népfront miskolci bizottsága. Az ülés beszámolóját tartó országgyűlési képviselő előzőleg kapcsolatba lépett a Hazafias Népfront országos központjával, ahonnét erőteljes bírálatot kapott, amiért a miskolci népfrontszervek nem kapcsolódtak be kezdeményezőleg az eseményekbe, s az országos elnökségtől kapott instrukciók alapján bejelentette, hogy mivel be fogják vezetni a többpártrendszert, a volt koalíciós pártok tagjait ennek megfelelően kell bevonni a különféle testületekbe. A többpártrendszer bevezetésére vonatkozó bejelentés annyira meglepte a tanácskozás résztvevőit, hogy közülük egyesek kétségbevonták az előadó szavahihetőségét.45 Ezen a tanácskozáson merült fel a gondolat, hogy az Országos Elnökségtől kapott instrukciók szellemében újjá kell szervezni a miskolci munkástanácsot, s az újjászervezésben a Népfront miskolci bizottságának kezdeményező szerepet kell játszania. A miskolci munkástanács újjászervezésének gondolatával egyetértettek a város párt- és tanácsi vezetői és a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségek általában, megítélésünk szerint három tényezőből fakadóan. Először, mert az első megyei munkástanács utasítására október 26-án életrehívott miskolci munkástanács, melyet a városi tanács apparátusának tagjaiból választottak, az október 26—27-i események eredményeképpen két főre apadt, s választott tanácsi szervek működésének hiányában nyilvánvalóan képtelen volt az ügyek vitelére. Másodszor Miskolc és a megye között mindig is volt egyfajta rivalizálás, hatalmi villongás, s okkal tételezhető fel, hogy néhány miskolci vezető nem nézte szívesen, hogy a megyei jogú város ügyeit a megyei munkástanács irányítsa. Harmadsorban találkozott a törekvés olyan lateiner rétegeknek az óhajával is, akik az ellenforradalmi fordulattól pozíciókat, közéleti lehetőségeket vártak, s akikkel az üzemi munkástanácsok embereire támaszkodó harmadik Megyei Munkástanács nem nagyon állt szóba.46 A Népfrontbizottság október 29-i ülésén döntés született, hogy kijelölnek egy bizottságot, amely a miskolci munkástanács útválasztását fogja előkészíteni. A bizottságba beválasztották a miskolci pártbizottság titkárát, a városi tanács elnökét és több ismert közéleti személyiséget. Az előkészítő bizottság tagjai felkeresték a megyei munkás- tanács elnökségét, amelynek vezetői hozzájárultak a miskolci munkástanács újjászervezéséhez. Ezt követően egy sajtófelhívást tettek közzé az üzemi munkástanácsokhoz, mely szerint: „A városi munkástanács választó nagygyűlését 1956. október 31-én 10 órakor, a városháza nagytermében tartja. Felkérjük a kerületeket, vállalatokat, az üzemek, intézmények megalakult munkástanácsait, hogy a választógyűlésen . .. küldöttséggel képviseltessék magukat..”47 A felhívás részletezte, hogy az egyes vállalatok, testületek, intézmények milyen létszámú delegációt küldjenek. A munkástanács létrehozásának alapjait képező képviseleti rendszer teljesen zavaros volt: az intézményi, a területi és a rétegképviselet elemei - valamint aránytalanságai — keveredtek benne. Egy dolog azonban kétségkívül megállapítható: a harmadik Megyei Munkástanács vezetői a testület megválasztását az üzemi-intézményi munkástanácsokra bízták, ezek küldöttségeit hívták meg az alakuló ülésre, így a miskolci munkástanácsban — ezáltal a megyeszékhely politikai vezetésében — a revizionista pozíciók túlsúlyát már eleve biztosítottnak vélték. 228
