Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kun László: A területi és üzemi munkástanácsok az 1956-os ellenforradalom második szakaszában
A második Megyei Munkástanács mindössze két napig működött. E két nap alatt azonban beindította a Lövei-csoport munkáját, kísérletet tett a miskolci pártbizottság szétverésére, és „az egész Borsod munkássága nevében” elfogadottnak nyilvánította azt a Szabad Európa-programot, mely a revizionistákat is túlságosan bal oldal inak tar tv a, me gfogalmazta a permanens ellenforradalom politika platformját. Mindezek mellett a megye egész munkássága nevében nyilatkozó második Megyei Munkástanács politikailag teljesen súlytalan figurákból állt, akik még formálisan sem tudtak arra hivatkozni, hogy bárki is megválasztotta volna őket. Október 27-én ugyanis az első Megyei Munkástanács helyén maradó jobb- és szélsőjobboldalának az események következtében egyszerűen az ölébe hullott a hatalom, és ezt a helyzetet felhasználva kíséreltek meg berendezkedni. Önmaguk „törvényesítéséhez” az első Megyei Munkás- tanács október 25-i határozatát kívánták felhasználni, mellyel október 29-én 10 órára összehívták a járási munkástanácsok küldöttjeit, a „végleges” megyei munkástanács megválasztására. Ezzel pedig kézzelfogható közelségbe került október 29-én, hogy a második Megyei Munkástanács szélsőjobboldali, antikommunista irányvonalának megszemélyesítői konszolidálják hatalmukat. A harmadik Megyei Munkástanács megalakulása és első intézkedései Az MDP megyei első titkárának, F. Rudolfnak a vezetésével október 25-én Nagy Imréhez indított küldöttség október 27-én, a déli órákban érkezett vissza Miskolcra, négy fellobogózott gépkocsival.11 A küldöttség egyenesen a DIMÁVAG munkástanácsához ment, ahol tájékoztatást kapott a miskolci és a borsodi helyzetről. E helyzetet F. Rudolf később így jellemezte: „Október 27-én, amikor visszajöttem Budapestről, a miskolci, részben a megyei helyzetre a terrorakciók (akasztások, gyilkosságok, letartóztatások), az anarchia, a fejetlenség, a fegyverek elrablása volt a jellemző. Pártmunkásaink, pártszervezeteink féllegalitásba vonultak, a pártapparátus jó része szétfutott, demoralizálódott. A sajtót és a rádiót elvették a megyei pártbizottságtól ... az ellenforradalmárok kezében volt. . . Mindez az akkori megyei munkástanács (a második Megyei Munkástanács K. L.) nevében történt. Ebben a munkástanácsban egyetlen szilárd kommunista sem dolgozott.12 A miskolci helyzet felmérése után a küldöttség egy sebtében összehívott gyűlésen számolt be budapesti tárgyalásairól. F. Rudolf „sírva adta elő, hogy először most érzi a dolgozó nép bizalmát és látja, hogy mennyire káros munkát folytatott a dolgozó nép ellen az elmúlt 12 évben. Beszámolóját azzal fejezte be, hogy a 21 pontos követelés teljesítését segíti elő a Budapesten folyó fegyveres harc, a hasonló jellegű követelésekért”.13 Fellépésének meg is lett az első eredménye: még ezen az estén beválasztották a DIMÁVAG munkástanácsába. Ezen a DIMÁVAG-beli gyűlésen született meg F. Rudolf és a jelenlevő üzemi munkástanácsi küldöttek kezdeményezésére az elhatározás, hogy létre kell hozni egy olyan, üzemi munkásokból és MDP-tagokból álló megyei munkástanácsot, mely át tudja venni a második Megyei Munkástanácstól a vezetést. A DIMÁVAG-ban október 27-én megtartott gyűlést egy megbeszéléssorozat követte. F. Rudolf felkereste a megyei pártbizottság apparátusának még dolgozó tagjait, s informálta őket a munkástanáccsal kapcsolatos elképzeléseiről, melynek lényegét abban jelölte meg, hogy „egy új munkástanácsot létrehozni, abban dolgozva pozitív irányban befolyásolni az eseményeket és igyekezve lépésről lépésre visszaszorítani az ellen- forradalmi jelenségeket, valamint így is élére állni a dolgozó tömegek jogos követelései220
