Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kovács Ernő: Szentsimon község fejlődése a szocializmus alapjainak lerakása idején, 1950-1962
Az 1953 nyarán a politikai életben bekövetkezett elbizonytalanodás lényegében nem érződött a községben. A vezetésben továbbra is egyértelműen tapasztalható a dog- matizmus. Ez megfigyelhető a tszcs-к felbomlása körüli huzavonában is. A szövetkezetek tagságának nagy része, élve a lehetőséggel, mindenképpen ki akart lépni. A vezetés azonban értelmedért makacssággal tovább erőltette az együttmaradást, eredménytelenül. A beszolgáltatás körüli adminisztratív intézkedések továbbfolytatása ugyancsak a dogmatikus vonás továbbélését mutatja.82 A dogmatikus, szektás türelmetlenség eluralkodása a község politikai életében nem maradt hatástalan a lakosságra. Amíg 1945 és 1950 között hatalmas arányú politikai aktivitásnak lehettünk tanúi, addig az 50-es évek első felében ez az aktivitás fokozatosan csökkent. 1951-ben még nagy sikerrel rendezték meg a községben a falunapot,8 3 a római katolikus egyházközség felajánlja földjét „a szocialista mezőgazdaság építésére és fejlesztésére”.84 Az 50-es évek közepere viszont közömbösség válik úrrá a lakosságon, csupán az 1953-as országgyűlési és az 1954-es tanácsválasztások rázzák fel átmenetileg a község dolgozóit. 8S A politikai türelmetlenség eluralkodásának ékesszóló bizonyítéka a DISZ munkájának hanyatlása. Nem vizsgálták az okát, hanem rövid úton megállapították, hogy az a vezetőségben keresendő. A vezetőség nem tudja megoldani feladatát, le kell váltani.86 Ez jellemző egyéb vonalon, például a kultúrotthon-igazgató, a könyvtáros személyére vonatkozóan is.8 7 Az 1956-ban lezajlott SZKP XX. kongresszus — mint ahogy országos méretekben — a község politikai vezetésében is éreztette hatását. Párttaggyűléseken, tanácsülésen tájékoztatták a párt- és tanácstagságot a kongresszus eredményeiről. Bírálóan szóltak a személyi kultuszról, annak következményeiről és szükségesnek tartották a kollektív vezetés visszaállítását. A párttitkári beszámoló megállapítja, ezt kell megvalósítani helyileg is.88 Az ellenforradalmi események ezt a pozitív folyamatot átmenetileg megállították. Néhány nappal a budapesti események után, 1956. október 26-án, a községben is megalakult a munkástanács, amelyet Ideiglenes Nemzeti Bizottságnak, majd később Forradalmi Munkás Paraszt Tanácsnak neveztek. A községi tanács vb-elnöke, nem mentesen a politikai skrupulustól, javaslatot tett az Ideiglenes Nemzeti Bizottság tisztségviselőire. A jegyzőkönyv tanúsága szerint részt vett ezen a tanácskozáson a községi pártszervezet és a tanács néhány tagja is. Az Ideiglenes Nemzeti Bizottság a tisztségviselők megválasztása után néhány határozatot hozott, például szesztilalmat rendelt el, intézkedett vetőmag kiutalásokról. A legfontosabb azonban az a határozat, amely kimondta, hogy a vb-elnök köteles beszámolni munkájáról az Ideiglenes Nemzeti Bizottságnak.89 Ezzel politikai ellenőrzést igyekezett megvalósítani a községi tanács fölött. Október 29-én a délelőtti órákban nagyszabású tüntetés volt a községben, amelyhez csatlakoztak a szomszédos Hangony községből érkező tüntetők is. Az eseményre az egyik szemtanú így emlékszik vissza: ,,Az utcán tömeg jött velem szemben, elöl az iskolás gyerekek. Szovjetellenes jelszavak, Rákosi-ellenes közbekiáltások! Tüntetők. Hangony felől szintén tüntető tömeg, a falu elején összeolvadva tüntetnek tovább. A tanácsban feszült a légkör, aggódva figyelnek kifelé”.90 És mint ahogy az 1956. december 7-i kibővített vb-ülés jegyzőkönyvéből is kitűnik, a tanácselnök leváltását is követelték a tüntetők,91 miközben zászlókat és egyéb dekorációs anyagot, képet égettek.92 A november 4-ét követő napokban az Ideiglenes Nemzeti Bizottságot a Forradalmi Munkás Paraszt Tanács váltotta fel a megyei szervek kezdeményezésére,93 s november 28-án rendkívüli tanácsülést hívtak össze, a Forradalmi Munkás Paraszt Tanács tagjainak részvételével. Ezen a kibővített tanácsülésen a vb elnöke a végrehajtó bizottság nevében 204
