Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kovács Ernő: Szentsimon község fejlődése a szocializmus alapjainak lerakása idején, 1950-1962
keresték megélhetésüket. Ez viszont olyan következményekkel járt, hogy a termelőszövetkezet tagsága jórészt idősebbekből állt, ami tovább nehezítette a termelőszövetkezet eredményes gazdálkodásának kibontakozását. A tsz fejlődésének megtorpanása idején, 1953—60-ig, annak ellenére, hogy sokan kiléptek a termelőszövetkezetből, a gyári munkával nem hagytak fel. így a kétlaki dolgozók köre az 50-es években tovább bővült. A két- lakiság komoly társadalmi és politikai problémák hordozója szinte napjainkig. A befelé fordulás, a politika iránti közömbösség, a művelődéssel szembeni érdektelenség most van változóban. A lakosság politikai fejlődése 1950—62-ig A két munkáspárt egyesülése után az MDP jelentős tömegbázissal rendelkezett a községben. A párttagság nagyobb része ugyan nem a községhez, hanem az Ózdi Kohászati Üzemekben levő pártszervezetekhez tartozott, mégis a helyi politikai munkában számításba vették őket. A községi pártszervezet mellett 1951-ben — a Béke Tszcs megalakulása után — létrehozták a termelőszövetkezeti pártszervezetet is, amelynek 1953-ban 11 párttagja, 3 tagjelöltje volt, és 3 tagú pártvezetőség irányította a politikai munkát. A két pártszervezetnek összesen 42 tagja volt, s ez jelentős politikai erőt képviselt a községben. A pártszervezet nagy gondot fordított a termelőszövetkezet szervezésére, majd a kibővült tszcs munkájának a megszervezésére, viszont kevesebb figyelemmel volt a szervezeti és ideológiai munkára. Ahogy az ózdi járási pb-ülés megállapította, 1952-ben egyetlen tagjelöltet sem vettek fel, és meglehetősen elhanyagolták a politikai oktatást is. A 42 párttag közül csupán 11 fő vett részt a politikai oktatásban.76 1953-ban sem volt sem tagjelölt, sem pedig tagfelvétel.7 7 A politikai munkában a fő figyelem, a tszcs szervezése mellett, a begyűjtési munkára irányult. A begyűjtési terv eredményes végrehajtása érdekében a különböző fórumokon (taggyűlés, tanácsülés) a személyes példamutatás fontosságát hangsúlyozták. 1951. május 8-i tanácsülésen a vb elnöke felkérte a tanács tagjait: „A rájuk eső kis terheket szívesen viseljék, mivel az a magyar nép, de az egész világ dolgozóinak jövőjét alapozza meg. Ezeket a terheket, amelyeket a begyűjtés során viselniük kell, ne kényszernek tekintsék, hanem önként, szívesen teljesítsék az állammal szembeni kötelezettségeiket, és a munkásosztállyal kezet fogva segítsék vívni azok harcát, az ötéves terv sikeres végrehajtásán keresztül, a béke megvédése és a szocializmus felépítése terén.”78 A beszolgáltatás teljesítésére tett önkéntes felajánlások és versenyfelhívások azonban nem vitték előbbre az ügyet. Az egyre növekvő beszolgáltatási tervek teljesítése vontatottan haladt. Miután a példamutatás nem vezetett eredményre, következtek az adminisztratív intézkedések. Legkorábban a kulákok ellen foganatosítottak eljárást. Még 1950 novemberében a községi tanács azonnali végrehajtást rendelt el ellenük a begyűjtés sikere érdekében.79 Majd később a középparasztok és szegényparasztok elszámoltatásához is folyamodtak.80 A begyűjtéssel kapcsolatos politikai munka kissé alábbhagyott az 1952—53-as esztendőkben, mivel a község teljes mértékben a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépett. Nem a begyűjtés szűnt meg, csupán a munka egyszerűbbé vált a közös gazdálkodás következtében. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1953-ban alkotott törvényerejű rendeletét a begyűjtés több éves rendszeréről ismertették a lakossággal, ugyanakkor felerősödött a politikai munka a végrehajtás érdekében.81 Például a begyűjtésben élen járókat versenytáblán, hangoshíradón keresztül népszerűsítették, a lemaradókat pedig elszámoltatták. 203
