Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kovács Ernő: Szentsimon község fejlődése a szocializmus alapjainak lerakása idején, 1950-1962
galom alacsonyabb szintű formáin keresztül kell eljuttatni a fejlett szövetkezeti gazdálkodáshoz. Nagyon jó példa volt erre, hogy a Rákosi I. típusú Tszcs tagságára rá akarták erőltetni a magasabb (III. típusú) szövetkezeti formát. Nem a községi vezetőkön múlott, hogy nem sikerült. A parasztság nem értette meg a kollektivizálás jelentőségét, nem érzékelte előnyeit, így érthető, hogy többségük az első adódó alkalommal kilépett a tszcs-ből. Az önkéntesség elvének megsértése nagyfokú ellenállást váltott ki a parasztság körében, a türelmes nevelőmunkát felváltotta az adminisztratív ráhatás, a beszolgáltatási kötelezettség indokolatlan növelésével igyekeztek jobb belátásra bírni a vonakodókat, de ide sorolhatjuk a tszcs érdekében végzett tagosítás fenyegető rémét is. A gép- és a szakemberhiány azt eredményezte, hogy nem tudták időben elvégezni például az őszi mezőgazdasági munkákat. 1953. január 5-én még az előírt tervből hiányzott ókat. h. vetéstel akarták végezni, illetve végeztetni, de nem lehetett, mivel a traktorok a nagy sárban lesüllyedtek.22 Sokszor kifogásolták a termelőszövetkezetek az elvégzett munkák minőségét is. A tszcs-к nem rendelkeztek egyetlen munkagéppel sem, így elég gyakran arra kényszerültek, hogy az egyéni gazdálkodás módszerével (állati erővel) műveljék meg a föld egy jelentős részét. Az állami támogatás jórészt inkább a fejlett szovjet nagyüzemi agrotechnikai eljárások propagálására szorítkozott. „A Szabad föld — téli esték” tanfolyamain ismertették meg ezzel a termelőszövetkezet tagságát. Ez az alapjában véve pozitív szándék a végrehajtás során erős torzulást szenvedett. Például a Béke Tszcs gyakorlatában ez úgy jelentkezett, hogy jelentős területen kokszagizt, illetve népies nevén gumipitypangot termeltettek a tsz-szel sikertelenül, figyelmen kívül hagyva a község agronómiái adottságait. A termelőszövetkezeti mozgalom történetének második szakasza 1953. november 1-vel veszi kezdetét. A tsz-ben maradt 20 család 28 taggal művelte a 246 kát. h. földet. E területből csupán 157kat. h. szántó. A megmaradt tszcs az erősen megcsappant földterülettel és létszámmal nehéz helyzetbe került. Traktorral nem rendelkezett, állatállománya is csekély. Szarvasmarha: 24 db, ló 9 db. A meglevő szarvasmarha-állománynak csak egy részét használhatták igavonásra, a másik része tehén, amelynek átlagos tejhozama minimális volt. Viszonylag jelentősebb a juhállomány: 552 db.23 A tszcs ugyanakkor óriási káderhiánnyal is küzdött. Csupán az elnök és a növény- termesztési brigádvezető rendelkezett brigádvezetői tanfolyammal. Sem az agronómusnak, sem az állattenyésztést irányító vezetőknek nem volt semmilyen szakmai végzettsége.24 Ilyen tárgyi és személyi feltételek természetesen nem tették lehetővé a korszerű, nagyüzemi gazdálkodás megvalósítását. Csupán közösen művelték a földet kisparaszti módszerekkel. Így a termelőszövetkezetnek inkább politikai, mint gazdasági jelentősége volt, bár a gazdasági eredmények sem elhanyagolhatók. 1955-bben a tsz búzából 11,1 q átlagmérést ért el kát. h.-ként, ezzel szemben az egyénileg gazdálkodók átlagtermése? q/kat. h.25 Jobb volt az átlagtermés 1956-ban is a tsz-ben, bár a rossz időjárás következtében nem érte el az előző évit.2 6 Az 1955. évi zárszámadás tanúsága szerint a tsz-ben az egy munkaegységre jutó jövedelem a következőképpen alakult:2 7 A tagságnak kiosztottak munkaegységenként: búzából: 4,00 kg-ot 12,Ft árpából: 0,7 kg-ot 1,90 Ft cukorból: 0,12 kg-ot 1,20 Ft ocsúból: 0,22 kg-ot 0,22 Ft szalmából: 3,05 kg-ot 1,20 Ft készpénz:7,04 Ft Összesen: 23,56 Ft értékben
