Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Kovács Ernő: Szentsimon község fejlődése a szocializmus alapjainak lerakása idején, 1950-1962
A község vezetőinek véleménye szerint ezzel még nem fejeződött be a kollektivizálás. 1953 januárjában javasolták a Rákosi Tszcs tagjainak, hogy fejlesszék tovább a csoportot III. típusúra. E célból összehívták a közgyűlést, hogy döntsön a javaslat felett. Az összehívott közgyűlés nem volt hajlandó a javaslatot elfogadni,13 így maradt továbbra is I. típusú tszcs. A kollektivizálás befejezése után a figyelem a közös gazdaság, elsősorban is a Béke Tszcs megerősítésére irányult. Legfontosabb volt a munkafegyelem megszilárdítása és a közös vagyon védelme. Még a megalakulás évében, 1952 novemberében a Béke Tszcs vezetősége kizárt 3 tagot, mert nem voltak hajlandók a közös munkába bekapcsolódni.14 Ugyanebben az évben a községi tanács kihágási feljelentést tett 5 fő ellen, akik a tszcs tulajdonát károsították.15 Nagy gondot jelentett a tszcs állatállományának elhelyezése. Eddig ugyanis a csoport állatai a tagok saját istállóiban nyertek elhelyezést, így a tszcs takarmányából a saját állatállományt is etették. Éppen ezért a legsürgősebb feladat volt a közös istálló megépítése, amelyhez még 1952-ben hozzáfogtak, de befejezése vontatottan haladt. A községi tanács végrehajtó bizottsága megállapítása szerint ez a késedelem szinte szabo- tálás jellegű volt.16 Ebben a helyzetben érte a községet az 1953 júniusi KV-i ülés határozata, melyből a termelőszövetkezeti tagság szinte kizárólag azt jegyezte meg, hogy segíteni kell a kisparaszti gazdaságok termelését és szabaddá kell tenni az utat a tszcs-ből való kilépéshez, amennyiben a tsz-tag úgy határoz. Rövid átmeneti hallgatás és várakozás után szeptemberben mindkét tszcs-ben leálltak a munkával. A községi tanács határozatot hozott a munkafegyelem megszilárdítására, az őszi mezőgazdasági munkák folytatására. A határozat egyértelműen kimondta, hivatkozva az érvényes jogszabályokra, hogy kilépés csak október 1-e után lehetséges.11 Szeptember hónapban még 3 alkalommal foglalkoztak a község végrehajtó bizottsági ülésein a tszcs-к sorsával. Ezek csupán megállapításra szorítkoztak: a tagság nem akar dolgozni, a tszcs-к az őszi munkálatokhoz nem fogtak hozzá, nagy a nyugtalanság a csoportokban, a tszcsk-ben egyáltalán nem dolgoznak. Ezek a megállapítások természetesen lakonikus rövidségükkel is sokat mondanak. Azt is látni kell azonban, hogy a község, de a járás vezetői sem akarták a tszcs-к feloszlását. Egy visszaemlékezés szerint azt akarták, hogy az őszi vetést még közösen végezzék el. Azt azonban világosan látták a kilépni szándékozók, ha közösen vetnek, akkor közösen kell aratni is. Emiatt volt a vonakodás a közös munkától. Gyűlés gyűlést ért, míg végül kéttagú küldöttséget menesztettek a Földművelésügyi Minisztériumba a kilépés ügyében.18 A sok vitának, tárgyalásnak — de a küldöttség tevékenységének is — megvolt az eredménye. Döntés született. A döntés eredményeként a csoportokban megindult a munka. A végrehajtó bizottság október 19-i ülésén megfogalmazták, hogy a parasztok október 22-re be akarják fejezni az őszi munkát hogy kiléphessenek.19 November 1-re a kilépések le is zajlottak.20 Felbomlott a Rákosi I. típusú Tszcs, tagjai egyénileg folytatták tovább a mezőgazdasági munkát. A Béke III. típusú Tszcs tagságából 142 fő lépett ki. A kivitt földterület 836 kát. h. volt. A kilépett tagságnak az állammal és a tszcs-vel szemben fennálló tartozása 116 209,— Ft-ot tett ki, amelyet részletekben kellett törleszteni.21 A Béke Tszcs-ben maradt 20 család, 246 kát. h. földdel. A termelőszövetkezeti mozgalom e rövid, de mozgalmas szakaszának lezárásaként fontos megállapításokat tehetünk. Fiiba volt, hogy a szervezés során sok esetben megsértették a lenini elveket. (Mint ahogy ez történt társadalmi-politikai életünk más területén is.) Nem tartották be a fokozatosság elvét, mely szerint a parasztságot lassú, türelmes munkával, a szövetkezeti moz13 Levéltári Évkönyv II. 193
