Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Beránné Nemes Éva: Adatok a felszabadulás és a demokratikus átalakulás kezdeteinek történetéhez Miskolcon és Borsodban
Az első népi szerv Ózdon a nemzeti bizottság volt, amely bár először az üzem baloldali munkásaiból állott, s csak később egészült ki a polgári pártok képviselőivel, az üzem kérdéseivel közvetlenül nem foglalkozott. Később, a munkáspártok megalakulása után, szociáldemokrata kezdeményezésre létrehozták a szakszervezetet. Minden munkahelyen bizalmit, üzemegységenként főbizalmit választottak. A bizalmi testület elsősorban a szociális és a személyzeti ügyek ellenőrzésével foglalkozott, a termelés menetébe nem volt közvetlen beleszólása. Azután a Kommunista Párt kezdeményezésére termelési bizottságot alakítottak, amely ellenőrizte a különböző osztályok működését, vezetése alá vonta az addig kialakult munkásellenőrzési szerveket, beszámoltatta az üzemfőnököket, időközönként munkásértekezleteket tartott, tájékoztatta a munkásokat az igazgatósággal folytatott megbeszélésekről. Határozott, gyors intézkedései segítették a termelés beindítását, bizalmat szereztek a bizottságnak a munkásság soraiban, a vállalat vezérigazgatósága azonban — éppen ezért — nem jó szemmel nézte működését, hivatalosan a termelési bizottságot soha nem ismerte el.5 6 A bányaüzemek helyreállítása és a termelés beindítása — az ipari üzemektől eltérően — nem teljesen a régi keretek között indult meg. A szovjet katonai parancsnokság ugyanis ideiglenesen felfüggesztette a bányaüzemek önállóságát, s bányakerületeket képezve központi igazgatást vezetett be. Ezt az intézkedést a hadianyaggyártás szempontjából a szén- termelés elsőrendű fontossága tette szükségessé, emellett az a körülmény is, hogy a borsodi nagy bányavállalatok központi igazgatósága túlnyomó részben a fővárosban volt, a kisebb bányák szétaprózott volta önállóságuk meghagyása mellett nehezítette volna a katonai ellenőrzést. A bányaüzemek katonai vezetése biztosította a szállítást, a tönkrement alkatrészek gyors pótlását, a bányamunkások ellátásához a legszükségesebb nyersanyagot, a termelés és az élet elemi feltételeit.5 7 A bányamunkások az élelem és a jövőbeni munkaalkalom érdekében hozzáláttak a helyreállítási munkához, de a kibontakozás az ipari üzemekéhez képest sokkal lassabban indult meg. A szétaprózott bányatelepeken a helyben lakó bányamunkások száma mindig igen csekély volt — a hadi munkára kötelezettség alapján foglalkoztatottakat leszámítva — kevés állandó, csak bányamunkából élő munkás volt. A távolabbi vidékekről bejáróka közlekedési és közbiztonsági nehézségek miatt az első hetekben nem jelentkeztek munkára. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi bányaigazgatóságának somsályi telepén december 27-én, Farkaslyukon december 26-án, Salgóbányán január 3-án, Bánszálláson január 8-án indult meg a munka, de a munkáslétszám még márciusban sem érte el a régebben foglalkoztatottak létszámának felét, a napi termelési érték az 1944. évinek töredéke volt. A Rudabányai Vasércbánya az addigi 750 munkásból 1945 januárjában 30—70 főt foglalkoztatott.5 8 A termelés megindításához legtöbb esetben előbb a feltételeket kellett megteremteni, például az utakat, vasúti síneket kellett rendbe tenni, közben csak a legszükségesebb bányafenntartási és helyreállítási munkákat tudták folytatni. A bányaművelés tulajdonképpeni elindulása így 1945 tavaszára tehető. E korszak kívül esikjelen vizsgálódási körünkön. A Miskolci Nemzeti Bizottság megalakulása A forradalom kibontakozása folyamán a legjelentősebb esemény az új államiság megteremtése, vagyis az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívása, és az Ideiglenes Kormány megalakulása. Ennek előkészítése a felszabadított országrészeken — közöttük Miskolcon 12 179
