Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Takács Béla: A sárospataki diáktűzoltóság története a XVIII-XIX. században
csétlenség annyival nagyobb rémületbe ejté lakosainkat, mivel az akkori nagy szárazság és szélvész sokkal inkább elősegítvén a tűz terjedését, az egész város, vagy legalább nagy része elégésétől méltán tartani lehetett. És valóban gyászos nyomait hagyandotta ezen szerencsétlenség hátra, mert a rémült lakosság mit sem tehetvén, miatta a dúló elem szabadon pusztított volna. Ám de a legszebb emberbaráti tulajdonokkal diszlő anyaiskolai nemes ifjúság, annyi kár, ínség és nyomor eltávolítására, mennyi a szegény lakosságra várakozott, — példátlan készséggel előállván, egész lelkesedéssel oda irányozd ifjú erejét, hogy a szerencsétlenség elnyomatott. . . A nemes tanuló ifjúságnak pedig méltóztassék átadni nagyrabecsülésünket és egész közönségünk legforrób köszönetét. Szabad Nagy és Kis Patak városainak választott közönsége.”41 Ezt az önzetlen és a város életében jelentős tűzoltói szolgálatot az 1848—49-es szabadságharc megszüntette. A diákok nagy része — éppen azok, akik a tűzoltócsapatot alkották — hadba vonult, az iskolában csak a kisebb diákok maradtak. Az abszolutizmus alatt szó sem lehetett a tűzoltóegylet megalakításáról, az osztrák kormány megtiltotta az ifjúsági egyesületek létesítését, még az ilyen humánus intézmény esetében sem tett kivételt. 1849 után harminc évvel azonban újult erővel kezdte meg működését a sárospataki diáktűzoltóság, a „Főiskolai Önkénytes Tűzoltó Egylet”. A kollégiumi tűzoltóegylet megalakulása és működése A sárospataki kollégium ifjúsága már 1879-ben megtette az első lépéseket a tűzoltóegylet megalakítására, sőt az egyletet ideiglenesen létre is hozta, főparancsnokot választott dr. Ballagj Géza jogtanár személyében. Elhatározásukhoz az is hozzájárult, hogy időközben a városi önkéntes tűzoltóegylet megalakult. Az iskolában egyelőre még csak illegálisan működő szervezet 1880 áprilisában kezdte meg az egylet szabályszerű megalakításának munkálatait. Pontosan abban az időben, amikor a debreceni tűzoltó diákság teljesen beszüntette működését, ugyanis 1880. április 24-én az egylet feloszlott. A pataki diákok az ideiglenesen választott főparancsnok segítségét kérték az egylet létrehozásához, aki 1880. április 18-án kelt levelében a tűzoltó ifjak ügyét az egyházkerület, illetve a püspök elé terjesztette. Ballagi Géza a többi között ezeket írta levelében: „A sárospataki főiskolai ifjúság régóta tervezi egy tűzoltó egylet létrehozását. Most végre a polgárság nemes példáján indulva, elhatározta, hogy az elődöktől öröklött szép tervet megvalósítja. F. évi február hó 1 -én alulírottnak vezetése alatt, körülbelül 90 akadémiai és felgymnasiumi ifjú gyűlést tartott, melyen a tűzoltó-egylet alapszabályait megállapította s avval a lelkesedéssel és felhevüléssel, ami jóravaló fiatal emberek sajátja, kimondta, miszerint az egylet megalakult. Hogy azonban a főiskolára, magára az ifjúságra és a városra nézve egyaránt igen fontos, lehet mondani: életbevágó egylet, működését megkezdhesse: okvetlenül szükséges a tagok felszereléséről gondoskodni. Az ifjúság nem képes, de nem is lehet tőle kívánni, hogy saját erszényéből fedezze a fölszerelvények költségeit. Hanem igen teheti a főiskola, mely — az én szerény véleményem szerint - a legrosszabb anyagi viszonyok között sem fukarkodhatik ott, ahol az ifjúság testi neveléséről s ahol saját vagyonának s bekövetkezhető veszélyek ellen való megóvásáról van szó. A fölszerelvények költségeit természetesen egyelőre a legszűkebbre lehet szabni, szem előtt tartván azt, hogy a főiskola jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy nagyobb terhet magára vállalhatna. Ezen szempontból az én véleményem szerint, a szivattyúról, - amelynek pedig beszerzése ha jól emlékszem el is lett egyszer határozva, de amely maga 8—900 frt-ba kerülne, — ezúttal 2 Levéltári Évkönyv II. 17
