Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Beránné Nemes Éva: Adatok a felszabadulás és a demokratikus átalakulás kezdeteinek történetéhez Miskolcon és Borsodban
Természetesen senki sem vállalkozhat annak a statisztikus ábrázolására, hogy hányán kívánták volna a proletárdiktatúra azonnali bevezetését, illetőleg hány kommunista tudatában és milyen mértékben keveredett a demokratikus átalakulás irányvonala a kizsákmányolás azonnali megszüntetése reményével, ugyanakkor néhány újságcikkből is csupán az adott cikk szerzőjének a felfogására következtethetünk, nem pedig a pártszervezet általános irányvonalára. Az élet megindulásának egész folyamatát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a meghatározó a demokratikus átalakulás politikája volt, ennek szűkítése csak esetenként jelentkezett. További fejlődés forrásává vált a Magyar Kommunista Párt Ideiglenes Központi Vezetőségével létrejött kapcsolat, tizenhárom nappal Miskolc felszabadulása után, politikai fordulatra azonban nem volt szükség. A közigazgatás újraindulása Gálffy polgármester a szovjet katonai parancsnokságtól kapott megbízás alapján megkezdte a polgármesteri hivatal munkájának megszervezését. A városi közigazgatás vezetői, a polgármesterhelyettes, az árvaszéki elnök, tiszti főügyész, a városi jegyzők, aljegyzők, az ügyosztályvezetők nagy része azonnal eleget tett a hívásnak, s a felszabadulás utáni első munkanapon, december 4-én, hétfőn a polgármesteri hivatalban már beiktatták az első iratot.2 5 A közigazgatás addigi gyakorlatában szokatlan, új feladatra utal és a rendkívüli helyzetre jellemző az első ügydarab. Egy határozat, amelyben a polgármester utasította a Miskolci Villamos Üzemek Rt. vezetőségét, hogy a város területén állítsák helyre a hálózati felszerelést, a villamosvasúti hálózatot, és helyezzék üzembe az energiaszolgáltató üzemet. Egyúttal felhívta az üzem vezetőségét, hogy terjessze be az alkalmazottak névsorát, akik majd a városparancsnokságtól igazolást kapnak arról, hogy közérdekű feladatot látnak el. A polgármester termelési kérdésekkel a megelőző időben nem foglalkozott, a felszabadulás utáni első időszakban azonban ez központi feladatává vált. A következő napokban százával adtak ki polgármesteri határozatot az üzemek megnyitásának engedélyezéséről, majd felszólításokat, amelyekkel kötelezővé tették a termelőmunka megkezdését, s előírták, hogy az üzemek vezetői az üzem menetéről hetenként számoljanak be a polgármesteri hivatalnak. Megkezdték a gazdátlan javak és lakások összeírását, orvosi műszerek és gyógyszerek összegyűjtését, s az iskolák állapotának összeírását. Foglalkoztak a város élelemellátásának a gondolatával, a készletek és szükségletek megállapításával, a malmok állapotával.2 6 A városi közigazgatás megindulásával csaknem egyidőben a vármegyei apparátus is működésbe lépett. Túr őrnagy, a Vörös Hadsereg kerületi parancsnoka, Bónis Bertalan árvaszéki elnököt bízta meg az alispáni teendők ellátásával. Bónis Bertalan a nyilasok által eltávolított Mikuleczky alispán távozása, illetőleg a nyilas Jakab alispán elmenekülése után az alispán jogszerű utóda volt, s a főispán távollétében, illetőleg az új főispán kinevezéséig annak helyettesítését is ellátta. A vármegyei közigazgatási vezetők közül a tiszti főügyész, főjegyző, aljegyző és az árvaszék helyettes elnöke azonnal elfoglalták hivatalaikat, s december végén, a megye teljes felszabadulása után azok is munkába álltak, akik az alispáni hivatal elköltöztetése idején Ózdra települtek, a megye területét azonban nem hagyták el. Bónis Bertalan mint alispán, addigi munkakörében ismeretlen határozottsággal, eréllyel és öntevékenységgel látott a feladatok megoldásához. Elrendelte a vármegyei tisztviselők azonnali munkába állítását, a felszabadított területeken a járási székhelyekkel postai összeköttetés híján futárszolgálatot létesített, a főszolgabírákat hivatali működésük folytatására és jelentéstételre utasította, berendelés útján gondoskodott az 170
