Borsodi Levéltári Évkönyv 2. (Miskolc, 1979)
Varga Gáborné: A miskolci városi zenekar megalapítása és a fennmaradásáért folytatott küzdelem 1914-ig
A korabeli zenészek ismeretében megállapíthatjuk, hogy ez a zenekar bizony csak elenyésző részben volt miskolci. A benne levő mérnökök mind, de még a hivatalnokok zöme is, vasgyári volt. A kassai novemberi hangversenyen a következő műsorral szerepeltek: Grieg: Utolsó tavasz, Farkas Ödön: Szerenád, Händel—Martucci: Szvit, Schubert: Befejezetlen szimfónia, Beethoven: A perfidó ária. Énekli: dr. Katona Sándorné. Vezényelt: Szent-Gály Gyula. „A kassai közönség hódolt a miskolciaknak, az egész estén lelkesen ünnepelték őket.”41 1913-ban a zeneiskola új, kitűnő művésztanárokkal egészült ki. Ide került Haydu István gordonkaművész, aki tanulmányait a nagyhírű Poppernél és Berlinben Beckernél végezte, Koller Ferenc és Rákos Arnold hegedűművészek, Kuti Adél zongoraművész. Bemutatkozó hangversenyükön ismét szerepelt a zenekar egy Händel-szvittel.42 A Vasgyári Zenekarral való társulás, bárha nem volt állandó, mégis elérhető közelsége miatt nagyszerű lehetőségeket teremtett. Az 1913 márciusi hangversenyen ismét parádés műsorral állhatták Miskolc elé: Volkmann: Szerenád, Schubert: Befejezetlen szimfónia, Liszt: Magyar fantázia, Beethoven: I. Szimfónia; vezényelt: Szent-Gály Gyula. Joggal írhatták erről a műsorról: „Olyan, amely minden igényt kielégíthet. Az előtt a zenekar előtt, amelyik Schubertét és Beethovent tud játszani, már nincsenek megoldhatatlan feladatok.”43 Balogh Bertalan most már elővehette dédelgetett tervét, a Felvidéki Zeneszövetség megalakítását. Egyelőre 5 városra terjesztették ki: Kassa, Eperjes, Sátoraljaújhely, Eger, Miskolc. 1913. április 20-án értekezletet tartottak Miskolcon, ezt követte szeptember 21-én Kassán egy második. Balogh Bertalan itt fejtette ki a Felvidéki Zeneszövetség célját: „Az impresszáriók egyre duzzasztják pénztárcájukat és megzsarolják a közönséget. Minket nem vezet anyagi érdek, hanem kultúra önzetlen szolgálata. Miért ne alapíthatna néhány földrajzilag közel fekvő város ilyen irodát, amely közvetlen szerződést kötne a művészekkel és a hasznot visszaadná a közönségnek? A mi szövetségünk alkalmat adna igazi művészet pártolására, aránylag olcsó jegyek mellett.”44 A Felvidéki Zeneszövetség megkezdte működését. Nagynevű művészek, köztük Hubay Jenő is, adtak hangversenyt a szövetség keretében. Az 1914. május 14-re összehívott „kongresszusra”’ már nem 5 tagja volt a szövetségnek, hanem: Kassa, Rimaszombat, Debrecen, Szatmárnémeti, Nyíregyháza, Nagykároly, Lőcse, Gyöngyös, Zsolna, Nyitra, Igló, Munkács, Eperjes. Zichy Géza, a Nemzeti Zenede elnöke és Michalovits Ödön, a Zeneakadémia igazgatója levélben köszöntötték a nagyszerű kezdeményezést. Az első világháborút megelőző zenekari sikerek Miközben az egyesület erőfeszítései nyomán igazán művészi eredmények születtek, anyagi gondok miatt a léte is kérdésessé kezdett válni. Igaz, hogy az egyesület nagy feladatok megoldását vállalta magára: munkásgimnázium, analfabéta tanfolyamok, szabadegyetem, mindinkább kibontakozó zenei élet. Igaz, hogy a város magatartása az egyesület iránt, sajnos, nem volt elég támogató, sem anyagiakban, sem erkölcsiekben, hiszen csak annyi támogatást kaptak, mint a Daláregylet, jóllehet a feladataikat össze sem lehet hasonlítani, az eredményeiket sem, de az is igaz, hogy az egyesület erejét jóval meghaladó feladatokra vállalkozott. Ezek között a legtöbb pénzt emésztette meg a zenekar fenntartása.4 5 Az egyesület, ha vergődve is, még fenntartotta magát. 126
